89. Különbségtétel

Máskor így tanított az Úr: "Nem szabad különbséget tenni az elöljárók közt! Az elöljárókat előírások szerint nevezik ki, nem pedig tehetség, elökelő származás, vagy a beosztottak kívánsága alapján. Amíg hivatását viseli, alattvalói számára nem egy közönséges ember, hanem az Én templomom: Én rejtőzöm benne. Nagy hibát követnek el azok, akik nem így gondolkoznak. Az alacsonyabbrendű elöljáró éppenúgy vezetője a rábízottaknak, mint a magasabbrendű - mindketten felelősek a rájuk bízott lelkekért. Ezért helytelenül cselekszenek mindazok, akik elöljáróirmat ócsárolják, megvetik, mert egyúttal Engem és isteni Szívemet csúfolják és veszik semmibe. Saját Véremmel szeretném a szívükbe írni: addig vagyok velük, amíg ők az elöljáróikkal, és addig vagyok egyesülve velük, amíg egyek elöljáróikkal. Olyan mértékben osztom kegyelmeim, amilyen mértékben elismernek Engem az elöljárókban.« »Az a lélek, aki Engem elöljárójában elismer, eléri, hogy szeretete egyesüljön az Enyémmel, amint egy csepp víz a tenger vízével. És ekkor már nem a saját érdekét, hanem az Enyéimet keresi. Az ilyen lélek már nem tudna megsértődni, vagy másokat megsérteni. Mindegy neki, az első, vagy utolsó helyre kerül, elöljárója nemes, vagy alacsony születésű, dicsőség éri-e, avagy megszégyenülés. Még az sem érdekli, több, vagy kevesebb kegyelmet kap-e. Nem ismer lehetetlent, mert tudja, hogy a Mindenható maga lakik őbenne. Szeretet és béke, öröm és engedelmesség: ezek azok a szárnyak, amelyeken elöljárójához repül, aki pedig, mint erős sasmadár fiókáját a magasba, a felhők fölé, a végtelenbe röpíti.«