39. »Áldozd föl magad«

Az Úr a következő szavakat intézte hozzám: »Lányom áldozd föl magad azokért az elöljárókért, akik gőgös önteltségük miatt keresztezik akaratomat, és sötétben, távol vannak Tőlem. Azt akarom, hogy fölismerjenek Engem a valóság fényében, megtisztuljanak a szeretet tüzében, s kövessék a végtelen szeretet parancsait.««Lányom, imádkozz és áldozd föl magad ezekért az elöljárókért, akik Engem nem akarnak fölismerni a lelkekben. Sokat kell szenvednem ezért, mert szeretem őket, s szeretném, ha alattvalóikban fölismernének Engem. Imádkozz megvilágosításukért! Fontolják meg ezek az elöljárók, hogy Én vagyok az igazi, és legfőbb elöljáró, Én vagyok az egyetlen Úr, aki szabadon cselekszik, akit semmi és senki meg nem köthet. Helyetteseim, tudnotok kellene, miért beszélek hozzátok ilyen kemény szavakkal! Uralmam nem önkényuralom, hatalmam nem erőszak! Ha szólok, tiértetek szólok; engedelmeskedjetek, míg nem késő!« Ezután két hónapon át nem beszélt az Úr az elöljárókról. Két hónap múltán ismét láttam az Urat: szomorúan tekintett azokra az elöljárókra, akik köteleket készítettek elő, hogy Őt megkötözzék. Az Úr sírt miattuk, de méginkább sírt azok miatt, akik elöljáróik engedetlensége következtében elvesznek. Fájdalmában így szólt: »Eltávolítom utamból ezeket az elöljárókat! Lányom! Szavadat véreddel írd le és küldd el hozzájuk: amit megkezdtem, azt be is fogom fejezni; amit akarok, azt meg is valósítom - ha nem általuk, hát mások által.«Megértettem, hogy az Úr előre jelezte bizonyos előljárók halálát; ez a halál kegyelem volt számukra, mert ezáltal a nagyobb rosszat kerülték el: tévelygő életük folytatását.

38. Az akarat szabadság

Majd így szólt az Úr: »A szabadakarat és az ebből eredő mentegetőzés az oka, hogy sok vezető visszautasítja kívánságaimat, amelyeket alattvalóik által kérek. Vigyázzanak, nagyon vigyázzanak az elöljárók! Mert sokan akadályokat gördítenek kegyelmeim elé.« úgy láttam, hogy az Üdvözítő sokat szenved az elöljárók miatt, akik szembefordulnak akaratával. Az Úr szavai szerint egyes elöljáróknak súlyosan bűnhődniök kell emiatt.

37. »Imádkozz megvilágosításukért!«

Nehéz és komoly feladat volt számomra, hogy közöljem az elöljárókkal az Úr hozzájuk intézett kívánságait, intéseit, korholásait. Ilyenkor úgy éreztem, valaki más cselekszik általam. Máskülönben aligha tudtam volna egyetlen szót is leírni, mert a papi méltóság oly nagy és szent dolog előttem. Mióta ezt a méltóságot az Úr nekem megmutatta, megsemmisülve érzem magam a papok előtt. Csak semmiségem tudatában adhatom át lelkemet, eszközként, az Úrnak. Életemet ezerszer is föláldoznám a vétkező papokért. Az Üdvözítő - jóllehet a bűnben élő papokat korholja bűneik miatt - mennyei Atyja előtt mégis védelmezi őket és így imádkozik értük: »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek; mert ha tudnák, nem bántanának meg, hanem szeretnének. Kérlek, irgalmazz nekik, csillapodjék jogos haragod.«Az ima után láttam, mint viszi kegyelmeit ezekhez a papi lelkekhez sietve az Üdvözítő, részint belső sugallatok, részint más személyek szavai útján.

36. A világ pusztulása

»Lányom, közöld papjaimmal, ha nem térnek meg ők is, és az egész világ, a bűnök sokasága miatt el fog pusztulni. Szavaim igazak. Aki szavamat megfogadja, élni fog; aki elveti, elvész. Papjaim, egyetlen kívánságom, hogy a bűnösök megtérjenek, szeressenek Engem és nyújtsanak elégtételt bűneikért. Mindenkinek abban a tudatban kell élnie, hogy élete - bűnei sokasága miatt -már csak az Én akaratom és szeretetem által maradhat fönn és gyarapodhat. Az ilyen lélek szeretetben és engesztelésben éljen. A test szenvedésre és engesztelésre, a lélek imára és hódolatra, a szív pedig boldogságra és szeretetre teremtetett. Én vagyok a Szeretet. Ahol az Én szeretetem él, ott élek Én, ott imádkozom és hódolok. Béke, csend és öröm honol az ilyen lelkekben. Ezek az Én végtelen szeretetemnek gyümölcsei.« »Lányom isteni Szívem nem nézheti tovább, mint nélkülözi a bűnös és szenvedő emberiség, az igazi, a boldog életet. A világ nyomorúsága irgalomra indít: meg akarom ajándékozni a világot szeretetem gyümölcseivel."

35. Ellenállás az elöljárók részéről.

1941-ben egyszer azt mondta nekem Jézus: »Az akciót bátran és buzgón meg kell kezdened, hogy isteni terveim megvalósuljanak.« Ugyanezen év nagyhetében láttam, mint szőnek terveket lelkivezetőm sorsáról elöljárói és néhány más pap. Az Úr nem helyeselte terveiket, mert azok az engesztelési mű ellen irányultak. Jézus azt mondta: "Isteni akaratommal ne helyezkedjenek szembe; célom nem más, mint eltévelyedett és bűnös papjaim visszavezetése Szívemhez, kiválasztott edényeim által.«Az elöljárók megbíztak, hogy jelentsem Jézusnak: az engesztelés műve négy, vagy öt év múlva kezdődhetne. Az Úrtól a következő választ kaptam: "Lányom, mondd meg gyóntatóatyádnak, és általa az elöljáróknak, hogy az engesztelés művének most rögtön el kell kezdődnie, hogya lanyha papokat és a Nekem szentelt lelkeket megmenthessem; vajon el lehet-e odázni az aratást, ha a gabona már beérett? Vajon meg lehet-e várakoztatni a magas vendéget, ha a házatokba betérni készül? Ha nem siettek, eső és jég veri tönkre a vetést, s a vendég más szállást keres magának.«Az elöljárók úgy gondolták, sok idő van még arra. Képtelenségnek tartották, hogy Magyarországon háború lehet. Nem létezik.- mondták -, amikor ezt is megüzente nekik Jézus -, itt senki sem akar háborút. - És engem a bolondok házába akartak csukatni. Ám mikor mégis bekövetkezett, akkor sem hitték buzgalommal, hogy végre komolyan az egész országnak engesztelnie kell. Holott Jézus kérésükre jelet is adott: Előre megmondta, hogy az első bombatalálat a városmajori templomot fogja érni. Ekkor már a hercegprímás felszólítására sokan térdenállva hordták a köveket a Normafához, ahol az engesztelő kápolna alapkövét Mindszenty bíboros maga tette le. Az Úr mindezekhez hozzátette: "Ha az elöljárók késlekednek, szólítsd fel őket, feleljenek a következő kérdésre: vajon vállalják-e a felelősséget azokért a lelkekért, akiket eszközeim által megmenthetnék, s akik őmiattuk mégis elvesznek? Háromszor is gondolják meg a választ! Én, a lelkek Ura, nem hagyom, hogy a körülményekre és más személyekre hárítsák a felelősséget! Az elöljárók tegyenek eleget kívánságomnak, és engedjék, hogy választottaim által szabadon működhessem.«Amikor az előljárók úgy döntöttek, hogy lelkiatyámat egy tanintézetbe helyezik oktatónak, így szólt hozzám Jézus: »Nem akarom, hogy a páter tanítson. Azt akarom, hogya papok és a Nekem szentelt lelkek közt tevékenykedjék. Várok rá a piszkos és elhanyagolt szentségházakban! Nem élhetek tovább az omladozó templomok falai közt, a romlásnak indult ostyákban. Nem tűrhetem, hogy egyes papok lanyhasága miatt annyi sok lélek elvész. Kívánom, hogy ez a mű minél hamarébb megkezdődjék!«Más alkalommal az Úr még nyomatékosabban szólt: »Fiam, jöjj! Várok rád és követőidre! Ne féljetek a feladatoktól.- Veletek vagyok és veletek maradok! Bízzatok Bennem, és kövessetek, s látni fogjátok csodáimat a lelkekben, és megdicsőülésemet az Egyházban!« Egyeseknek nem tetszett, hogy Jézus sürgeti az engesztelés művét. Erre Ő így válaszolt: »Megütköztök-e az anyán, aki gyermekét minden áron meg akarja szabadítani a halálos veszélytől? Képmutatók! Nem nagyobb-e az Úr szeretete egy anya szereteténél? Évszázadok óta várom ezt az időt, amikor megkezdhetem Egyházam megtisztításának művét, amikor papjaim által eltörülhetem a bűnt, legyőzzem a sátánt, s kinyilvánítsam minden hatalomnál erősebb hatalmamat!« Látomásban láttam, hogy a bűntől való megtisztítás műve az egész világot érinti; láttam azt is, hogy ez szerte a világon megkezdődött, de gyorsasága és hatékonysága a papok buzgalmától függ. Amikor némelyek a világ vége felől kérdezősködtek az Úrtól, azt a választ kaptam: »Nem a világ vége, hanem a bűnök vége van közel! Hamarosan véget ér sok lélek kárhozata, és szavaim beteljesednek: egy akol lesz és egy pásztor.« Láttam, hogy a másvallásúak minden ellenkezés nélkül lépnek be a megtisztult és megszentelődött Egyházba, de csak akkor, amikor a bűn legyőzetett, és a sátánra láncot vetettek. Azokhoz pedig, akik nem hitték, hogy az Úr üzenhet nekik, így szólt: »Papjaim, akik szerettek Engem, hogyan is gondolhat játok azt, hogy Én nem üzenhetek oly szavakkal, amelyek a lelkek javát szolgálják? Azt mondtam nektek: Én veletek maradok a világ végezetéig. Amikor veletek vagyok, vajon lehetek-e tétlen? Lehetek-e néma, amikor tudom, hogy szavaim ezer és ezer lelket menthetnek meg? Én le tudom leplezni a hamis prófétákat és meg is fogom tenni. Ha nem tudnám megtenni, hogyan is lehetnék Én Szeretet, Világosság, Gondviselés? Már az első emberpárt is bűnbánatra szólítottam fel. Ezt tettem előfutárom: Keresztelő János által. S nem adtam-e magam is példát a bűnbánatra, engesztelésre, az áldozatos életre? Nem ezért vagyok-e a szentségházakban, hogya lelkeket a szeretetre és az engesztelésre vezessem? Nem azért élek-e díszes ajtóik mögött, hogy bennük kiengeszteljem a megbántott mennyei Atyát? Ha tehát ilyen nemes szándékkal leereszkedtem hozzátok, miért húzódoztok Tőlem?«Néhány nappal később, egy szentáldozás után így szólt hozzám Jézus: »Ha papjaim a világot az igazság fényében szemlélnék, látnák, hogy csakis az igazak engesztelése miatt tartom fönn a világot. Az igazak engesztelése megindítja Szívemet, és kieszközli, hogy népemen könyörüljek, és a megérdemelt szenvedéseket és csapásokat megrövidítsem.«

34. >>Buzdítalak benneteket<<

Jézus egy buzgó, paphoz: »Az Én fiam dolgozzék csak művemen; minden nehézség ellenére folytassa, fáradozzon, mint egy apostol, még ha körülötte minden lángokban állna is. Én vele vagyok és semmi bántódása nem eshet, mert Én parancsolok a szeleknek és a viharnak, atyja és ura vagyok minden lénynek a mennyben és a földön.«Majd közvetlenül a munkatársakhoz intézte szavait: »Ne féljetek! Csak előre! Ne gondoljatok sem élettel, sem halállal, sem az eredményekkel! Minden az Én kezemben van! Tekintsetek Rám mindenkor, s cselekedjétek meg akaratomat! Ez lesz a ti kincsetek és dicsőségete .« Megtudtam azt is, hogy lelkiatyám a küzdelem idején nem fog meghalni. Az Üdvözítő ismételten rámutatott, hogy a papok ne foglalkozzanak ilyen kérdésekkel: »Mi lesz ezután? Hogyan fog helyzetünk alakulni?« Kérjék állandóan a Mennyei Atya kegyelmét, bocsánatát és irgalmát. Más alkalommal Jézus így szólt munkatársaihoz: »Buzdítalak benneteket;- mindig csak Rám tekintsetek, minden félelmet elűzzetek! Örüljetek, amint Én is örülök, ha rátok tekintek. Örüljetek, ismét mondom, mert a rátok bízott mű kedves az Én Atyám előtt. Nem ti, hanem az Én isteni erőm működik cselekedeteitekben. Általatok adom magamat a lelkeknek, hogy bennük megdicsőíthessem az Én mennyei Atyámat. Mivel hatalmat adtam nektek a lelkek fölött, menjetek, és győzzétek meg a világot és ellenségeimet, hogy Én, az Úr, hatalmasabb vagyok minden hatalomnál, erősebb minden erőnél. Az Üdvözítő, e szavakkal, arra figyelmeztette a papokat, hogy szavait közöljék a politikai vezetőkkel is, mert részint tőlük függ a bűnök visszaszorítása. Ismét más alkalommal így szólt az Úr az ő szolgáihoz: >>Papjaim, közöltem veletek terveimet, hajtsátok azokat végre! Beszéljetek, írjatok, dolgozzatok, míg van még idő, míg Veletek van a Világosság; mert ha elvétetik tőletek a Világosság, örök éjszaka vár rátok, ahol lészen sírás és fogak csikorgatása.«

33. A nyelv bűnei

Jézus még sok mást is elmondott a nyelv bűneiről. De nem kaptam felszólítást, hogy egyet is közöljek. Ám kifejezetten megparancsolta Jézus, hogy mondjam meg gyóntatóatyámnak: beszéljen a nyelv bűneiről, és más tökéletlenségekről is, mert ezek miatt bűnhődnünk kell. Ezt erősen hangsúlyozta az Üdvözítő: »Nem hagyom, hogy csúfott űzzenek Belőlem! Az ilyen áldozattól, de az áldozathozótól is elfordítom arcomat!« Láttam egyszer Jézus arcát: nagyon szenvedett. Tele volt sebekkel. Az Úr azt mondta: »Nézd, menynyire szenvedek a nyelv bűneitől! Mondd lelkiatyádnak, hogy a kolostor falára függesszék ki a következő irást: "Ó, ti Nekem szentelt lelkek! Nyelvetek élesebb, mint a kard, ütése fájdalmasabb, bármi botnál! Egyetlen nap egyetlen kolostorban hatvannégyszer ütöttek arcul a nyelv bűneivel! Miért érdemlem Én ezt? Vigasztaljatok és engeszteljetek! Adjátok Nekem szíveteket, mert ha nem: kardotokat és bototokat magatok ellen fordítom!" Máskor ezt mondta Jézus: »Az előírt csendet a Nekem szentelt lelkek pontosan tartsák be, mert csak így lesz távol tőlük a bűn, és közel hozzájuk az erény. Figyeljenek a csendet jelző csengőszóra. A lelkiismeret szava által én szólok: csend! Az ellenség viszont ezt súgja :"Beszélj csak tovább!" Ezt látva felébredt Bennem a vágy, hogy elmenjek minden kolostorba, és kérjem a bentlakókat, ne engedjék, hogy az ellenség győzzön az Úr ellenében.« Az Úr a továbbiakban ezt mondta nekem: >>Örülök, mikor látom, hogy egyes kolostorokban virágzik az engedelmesség, az alázat, és főképpen a szeretet, a legfőbb erény. Az előljárók legyenek másaim, mindenekelőtt a szeretetben, a jóságban, és a szelídségben. A szomorkodókat vigasztalják, bátorítsák - amint ezt Én is tettem földi életem során.«

32. Ismét a vezeklésről

"Közöld gyóntatóatyáddal, hogy Én, a te Jézusod és az ő Jézusa, amíg a földön időztem, csak imádság és áldozat árán érhettem el mindazt; amit Atyámtól kaptam. Sok vezeklést végeztem. Éhezést, szomjazást, kimondhatatlan keserűségeket, fáradtságot, éjszakai imákat, virrasztásokat és mindenfajta szenvedést kellett magamra vennem, hogy elnyerhessem Atyámtól a betegek meggyógyítása, a halottak feltámasztása és az ördögök kiűzésének erejét.« . "De Én nem parancsolok és nem követelek; csak kérek, Szívem teljes alázatával kérem Egyházamat lelkiatyádon keresztül: gyűjtse össze az áldozatos lelkű papokat, hogy általuk Szívem kívánsága teljesüljön.«Ám csak akkor kedves Előttem az áldozat, ha az áldozatot hozó lelkek nem sebeznek meg, különösen nyelvük által, felebarátaik megbántásával. Ha valaki azt mondja: Uram, én szeretlek Téged -, de ugyanakkor arcul üt, az nem szeret Engem. Ezt leginkább a szerzetesnőknek üzenem, mert nagyon szeretem, és éjjel nappal szemmel kísérem őket. Ismerem hűségüket -, de lanyhaságukat is. Ezért figyelmeztetem őket: mindenekelőtt nyelvüket és érzéseiket áldozzák föl Nekem, mert e kettő, ha rosszra hajlik, nagyon hamar kioltja a szent tüzet."

31. A megtisztító szeretet

"Leányom! Ha a lélek nem tisztul meg a szeretetben, tettei keveset, vagy semmit sem érnek Előttem. A lélek tiszta szándékkal, az Én dicsőségemre végezze tetteit. Az Én áldozatommal és Máriáéval egyesítve mutassa be áldozatait, akkor tettei eredményesek lesznek. Ezt kívánom minden Nekem szentelt lélektől, különösképpen lelkiatyádtól.«

30. Krisztus oldalsebe

Láttam Krisztus oldalsebét. Magához vonta egyik papját, és mondta: »Fiam, meríts, kortyolj erő innét annak a keresztnék a hordozására, melyet neked készítettem. Ekkor az üdvözítő egy véres keresztet tett vállára, azon külső és belső szenvedések jeleként, amelyek a rárótt feladat következtében érni fogják.« Hozzám pedig így szólt: » Azt akarom, hogy fiam megállja a helyét, minden nehézség ellenére. Csak előre nézzen, a keresztre! Szenvedései által sok léleknek kieszközölheti az új életet.« Eközben sokféle szenvedés és kín nyomait láttam ezen a papi lelken, ezekről azonban most nem akarok beszélni.

29. »Adj Innom!<<

Egy buzgó papnak mondta az Úr: »Adj innom! Adj lelkeket Nekem! Adj tiszta templomokat! Adj Nekem lelkeket, hogy átélhessék, mily jó, mily gyönyörű az Én Szívem közelében élni! Lássák, menynyire szeretem őket, hogyan vágyódom utánuk, mint törekszem arra, hogy mindenkor velük legyek!«

28. Romok

Miközben az Úr a föntieket diktálta, városokat láttam, falvakat és pusztákat, omladozó kolostorokat, piszkos, elhanyagolt szentségházakat, romos templomokat. Jézus panaszkodott: Ó papjaim, tisztítsátok ki a templomokat, hogy ne kelljen elhagynom valamennyit! Jaj annak a városnak, falunak, amelyben az életnek élete kialszik; de méginkább jaj azoknak a papoknak, akik miatt kénytelen vagyok büntetéssel sújtani a világot. Jaj a püspököknek is, akik fényes palotákban élnek, de Velem nem törődnek!« Az egyik elhanyagolt szentségházból hallottam a következő szavakat:»Papjaim, papjaim, miért hagytatok el Engem?« Láttam egy papot, amint egy elhagyatott, s elhanyagolt templomba betér. Láttam, mint tör elő a szenvedő üdvözítő Szívéből egy hatalmas láng, az öröm lángja. Azt is láttam, hogy hasonló nagy örömöt szereznek neki azok a papok és püspökök is, akik Őt az Eucharisztiában tisztelik és szeretik.

27. Natália nővér gyóntatójának feladata

»Mondd, meg gyóntatóatyádnak, itt az idő, hogy beteljesedjenek szavaim: Tüzet hoztam a földre! Mi mást akarnék, mint hogy ez a tüz fellobbanjon?! Mennyi sok lelket megvilágosított már ez a tűz az ember teremtése óta! De lángja még nem tisztította meg teljes egészében a földet, fényét papjaim fogják csodálatos módon elterjeszteni, s nem lesz erő, amely kioltsa. Szeretetem tüzével egybeolvasztok eget és földet; papjaim táplálni fogják ezt a tüzet; isteni Szívem megadja ehhez a szükséges kegyelmet, és az emberek megtapasztalják, mily édes az Én igám, és mily könnyű az Én terhem.« »Papjaim által meg akarom ismételni azt, amit Én cselekedtem a jeruzsálemi templomban. Most készítem az ostort, amellyel kiűzöm először belőlük, majd általuk a Nekem szentelt lelkekből a bűnök sötét felhőit, s helyükbe saját lelkemet adom!« Valamivel később, lelkivezetőm részére, ezt diktálta nekem Jézus: »Fiam, édes fiam! Föl, föl! Menj, és keresd, mentsd a lelkeket! Menj, és vezesd vissza a tévelygő papokat nyájamhoz, hogy meggyógyítsam és szentté tegyem őket! Nem tanulni, vagy tanítani küldlek, hanem téríteni és apostolkodni! Fogd a vándorbotot, indulj a világba!« Kérdeztem az Úrtól, hová menjen. Mire az Úr így felelt: »Az ország egyik feléből menjen a másikba; azt akarom, hogy tüzem fellobbanjon a lelkekben, s a határokon keresztültörjön. Minden bűnben élő papot vissza akarok fordítani kárhozatos útjáról, éljen akárhol a világon. Ha a világ harcba indul, először kémeket küld ki; Én is harcba indulok a gonosz ellen, s azt akarom, hogy apostolaim: fiaim és szolgáim készítsék Számomra az utat.«

26. A kereszt és a szenvedés szeretete

Az Úr így szólt hozzám: "Kevés olyan papi lélek van, aki szereti a szenvedést. Sok pap egyáltalán nem akar szenvedni, még kevésbé önmagat megtagadni. Ez azért történhet így, mert nem kérik Tőlem a szenvedés iránti szeretetet. A papoknak mindennap kérniök kell a kereszt és a szenvedés szeretetét önmaguk és a rájuk bízott lelkek számára.Ha ezt bizalommal megteszik, olyan mértékbén megadom nekik ezt a kegyelmet, hogy a szenvedés édessé lesz számukra, és hősies tettekre is képesek lesznek. Megsemmisítem bennük azt, ami a szeretetet kioltja; megnövelem bennük a szeretetet a kereszt és a szenvedés iránt. Sőt, még többet ígérek nekik: szeráfi szeretettel ajándékozom meg őket. Misztikus kegyelmet kapnak Tőlem, amelyek által megismerik Szívem különös titkait. Különösen a mostani ,időkben szeretném megadni ezt a kegyelmet választottaim számára.« Ez alkalommal Jézus imát is mondott: "Így imádkozzatok: Add nekem a kegyelmet, hogy szeressem a szenvedést, úgy, mint Te, Uram! Add nekem a kegyelmet, hogy úgy hordozzam a keresztet, amint Te viselted, Uram! Add nekem a kegyelmet, hogy mindenkor fölismerjem és teljesítsem akaratodat, Veled egyesüljek, és Téged mindig és mindenben megdicsőítselek, Uram! Mária, Jézus Anyja és az én lelkemnek Anyja, taníts engem arra, hogy a szenvedést, és a benső életet szeressem. Amen.« Jézus egyik látomásomban, egy papsereghez fordulva így szólt: "Papjaim, szeretlek benneteket. A bűnök sötétjéből jöjjetek Hozzám! Jöjjetek isteni Szívemhez, amely rátok vár és nyitva áll előttetek. Ez a Szív nem az Enyém, hanem mindazoké, akiket szeretek. Térjetek be ebbe a meleg otthonba, hogy fölmelegítselek, megtisztítsalak benneteket, s hogy isteni erőmmel fölruházhassalak titeket. Ehhez az egyesüléshez semmi más nem kell, mint az Irántam való szeretet! Ha így szerettek Engem, fölvezetlek titeket nemcsak a Kálváriára, hanem a Tábor hegyére is!« Itt sóhajtott az Úr, majd kisvártatva folytatta: "Ó Tábor, ó lélek, miért vagy olyan üres? Ó Golgota, miért vagy olyan elhagyatott? Ó bűn, ó test, ó pokol, miért vagy annyira népes?« »Némely pap oly mértékben el van telve önmagával és a világgal, hogy lelkében Számomra már semmi hely nincs. Ezek a papok nem akarják kegyelmeimet elfogadni. Elvetik irgalmamat, mivel azt mondják: Elég, ha szeretjük az Üdvözítőt! De azt már nem gondolják meg, hogy szeretetüknek legalább egy kicsit hasonlónak kellene lennie az Én szeretetemhez. Igy akadályozzák meg, hogy hamis szeretetüket helyettesítsem az Én szeretetemmel, s megnöveljem hitüket. A szeretet igazi tápláléka a szenvedés. Ezzel a táplálékkal táplálom mindazon lelkeket, akik Engem szeretnek, s akiket Én is szeretek.«Ekkor az Úr, kimondhatatlan szeretetével odahajolt azokhoz, akik Őt szeretik. De kimondhatatlan volt fájdalma is azon lelkek miatt, akik az Ő szeretetét és mindenhatóságát nem hajlandók felismerni. Azt mondta: »Papjaim, szeretett apostolaim! A mű, amelyet általatok akarok bevégezni, nem rendkívüli! Már évekkel ezelőtt kinyilvánítottam az Egyháznak és a világnak: bűnbánatot kell tartani! De nem hallgattak Rám. Pedig minden igaz maradt: aki nem tart bűnbánatot, meghal bűneiben. Vannak papok, akik nem élnek kegyelmi életet, s erről nem is akarnak tudomást venni. Így nem tudják, de nem is akarják elfogadni az igazi életet. Az igazi élet Én vagyok. Nálam nélkül semmit sem tehettek.« Ekkor megmutatta nekem az Úr néhány pap lelki életét. Jézust, ezekben a lelkekben, megostorozva, töviskoronásan láttam, kötéllel a nyakán, úgy, hogy állni is alig volt képes. így szólt: »Látod, szenvedek ezekben a lelkekben, mert botránkozásokat okoznak. Korholom őket, de csak azért, hogy bűnbánó életet éljenek, s Én általuk fejthessem ki üdvözítő tevékenységemet. «

25. Jézus panasza bűnben élő papjai miatt

1944-ben mondta nekem az Úr: »Akarom, hogy közöljék a Szentatyával, vonja vissza a pénteki hústilalom szabályának enyhítését, mivel az enyhítés miatt sok pap megbánt Engem. Az enyhítéssel nincs felmentve az önmegtagadás alól sem az emberiség, sem a Nekem szentelt lelkek serege. Egyházamnak tudnia kell, hogy amilyen mértékben süllyed az Egyházban az önmegtagadás szelleme, oly mértékben süllyed a világ a bűnbe és a kárhozatba." Nagyon szomorú volt látnom a bűnöket, és következményeit. Egy szentáldozás után az Úr megmutatta nekem, hogyan zuhan egyre mélyebben a bűnbe a papi lélek, az önmegtagadás hiánya miatt. Egy papot láttam, dúsan megterített asztalnál. Az Úr azt súgta neki, ne vegye magához jóllakottsága után az ínyencfalatot, amelyért nyúlni készült. Ő egy ideig gondolkozott, azután ellenállt a sugallatnak, azzal a megjegyzéssel: »Mire jó az önmegtagadás?« A kegyelem elvetése után a pap mind mélyebbre süllyedt. Következett a restség, a lelki lanyhaság; gondolataival egyre jobban a test és a világ felé fordult, és szemein át utat engedett a bűnnek. Majd jött a súlyos vétek, kételkedés az Oltáriszentségben is. Szentségtörő módon áldozott. Végül elhagyta hivatását, istentagadó lett, ment a kárhozat sötét útján. Jézus különösen amiatt szenvedett, hogy a pap hosszú ideig, méltatlanul mutatta be a szentmisét. Ezekre vonatkozóan azt mondta: »Lányom, sajnos, sokan vannak szolgáim között ehhez hasonlók. Ilyen mélyre süllyednek azok, akik a kegyelmet elvetik.« Megmutatta fájdalmát, amit olyankor szenved el, amikor ilyen pap szavára kénytelen leszállnia az oltárra, és engednie, hogy Őt, megérintse és magához vegye. Láttam amikor a pap az oltárhoz közeledett, Jézus elfordult tőle, leborult Mennyei Atyja előtt, és Őt kérlelte: »Atyám, ha lehetséges, ments föl azon kötelességem alól, hogy ennek a papnak a szavára kénytelen legyek megjelenni az oltáron.« A Mennyei Atya lehajolt Fiához, és vigasztalta: »Fiam, tarts ki: gondolj a hívő lelkekre, akik mit sem tudnak a pap bűneiről, és őszinte buzgalommal járulnak hozzá.« Az Úr azért mutatta meg nekem mindezt, hogy sejtelmem legyen arról, mi megy végbe Jézus lelkében egy ilyen szentmisén. Azt is mondta nekem: »Ha lenne valami, amit tetteim közül meg kellene bánnom, hát ez volna az: hogy a papságot olyanokra ruháztam, akik méltatlannak bizonyultak. Szomorú, hogy a szerzetesnővérek között is vannak hasonlóan vétkes lelkek. Jaj az ilyeneknek, ha haláluk órájáig meg nem térnek, mert rettenetes látni az ilyen lelkek Örök sorsát!«

Más alkalommal- hogy engem megvígasztaljon-, megmutatta, milyen örömmel, ujjongva száll le az oltárra, amikor egy tisztalelkű pap szólítja, amikor az Atya dicsőségére és a lelkek üdvösségére újul meg a kersztáldozat. Az ilyen szentéletű papokra vonatkozóan mondta nekem az Üdvözítő: >>Ők az Én Örömöm, büszkeségem, vígasztalásom és reménységem. Részben őmiattuk váltottam meg a világot.<<

24. »Hozz áldozatot és imádkozz a lelkekért!«

Egyik éjszaka, a papokhoz intézve szavait, ezeket mondta Jézus: >>Én a lelkekért és a lelkek miatt jöttem a világra. A hivatástok és kötelességtek: a lelkeket megmenteni! A lelkekért kell élnetek! Ha Bennem és szeretetemben megmaradtok, győzni fogtok.« Hozzám fordulva így szólt: "Velem együtt szenvedő jegyesem! Ma éjjel nem kevesebb, mint háromszáz pap bántott meg halálosan, nem az egész világból, hanem csak három országból, száznyolcvan pedig abból az országból, ahol te élsz. Aldozataid által, kétszázat megmentek borzalmas bűnétől, a többi százért vajon ki hozna áldozatot? Amilyen gyakran ezek a lelkek halálosan megsebzik Szívemet, annyiszor kellene értük meghalnom.« Jézussal együtt szenvedtem ezekért a lelkekért. Szívesen elvállaltam volna a világ összes szenvedését, hogy legalább egy súlyos bűnt, mely az én Jézusomat oly nagyon sérti, megakadályozzak. Azt mondtam: >>Jézusom, készen állok minden áldozatra.« Ő így felelt: "Még ma a matutinum alatt ostrozd meg magad, hogy ezáltal megtévedt papiaimat kiszabadíthassam a bűnből és Szívembe zárhassam. (Mivel ebben az időben elöljáróim, a feltűnő kegyelmek miatt, felmentettek a közös ima végzése alól, mindezt titokban elvégezhettem.) De mivel előző önostorozásaim miatt nyílt sebek voltak a testemen, azt mondtam Uramnak: »Édes üdvözítőm! Sebeim még nagyon fájnak, nincs ép hely a testemen, ahová az ostorral lesujthatnék.« Ö azt felelte: »Leányom! Nyílt sebeidre üss, mert fölöttébb szükséges most a szenvedés vállalása, hogy a lelkeket megmenthessem. Fájdalmaidat ajánld föl isteni Szívemnek, azokkal a szenvedésekkel együtt, amelyeket ostorozásomkor szenvedtem el. Ajánld föl virrasztásaidat és imáidat a lelkekért...

23. Az Egyház papjaihoz intézett felszólítások (1939-1943)

Európában pusztít a világháború, a politikusok egy része már Magyarországon is egyre tisztábban látja az elkerülhetetlen összeomlást. A Gondviselés figyelmeztet az engesztelésre, az önmegtagadásra, a böjtre. Krisztus Natália nővéren keresztül megüzente a magyar egyháznak, hogy ossza szét vagyonát a szegények között, hagyja el a fényes palotákat, s vezekeljen, mert ha nem: Isten kényszeríti őket erre. Ez a felszólítás őrültségnek tűnt akkor. A főpapság egy része a felszólításokat komolyan vette ugyan, ám a végső döntés mindenkor elmaradt. Igy történhetett meg, hogy még Natália nővér lelkiatyjának, az engesztelési mozgalom apostolának működését is rövid úton meggátolták. "Mindszenty József hercegprímás fölismerte az engesztelés művének fontosságát, konkrétan: az Engesztelő Kápolna fölépítését Budapesten, a Normafánál, s egy engesztelő női rend fölállítását, és bár az emberek térdenállva hordták a köveket, az ekkor már késő volt. Mégis, e szövegek időszerűsége növekedett. Bizonyíték erre, hogy Natália nővér nem szűnt meg hallani és jegyezni az engesztelésre és vezeklésre felszólító közléseket jóval a háború után sem, és azok ma is folytatódnak.

22.>>Én teszlek Szentté.<<

Ördögi kísértések következtében sokat szenvedtem attól, hogy esetleg elkárhozom. Hosszantartó szenvedések és gyötrődések után így szólt hozzám Jézus: »Te csak azzal törődj, hogy Engem szeress! Ne törődj még bűneiddel sem! Ne dolgozz azon, hogy szentté légy, csak hagyatkozz Rám: Én teszlek szentté!« Az én szeretetemmel foglalkozz; azt viszont, hogy szeretlek, hitesd el magaddal! Igy több kegyelmet kapsz, s lelked örömmel töltekezik mindenkor.«

21. Így szoktam imádkozni

Sokszor élveztem Jézus és a Szűzanya jelenlétét együtt. Azt kértem tölük, ne legyek látványossága e világnak. Ismeretlenséget, megsemmisülést kértem ezen a földön, hogy csak egy törekvésem legyen, csak egy örömöm; amit ezek a szavak rejtenek: Te, meg Én. »Ha a Tiédnél jobb sorsot adsz, engem magasztalsz, s én nem tudnék úgy a szemedbe nézni, hogy több vagyok, mint Te. Ne engedd, Uram, hogy bármiben is jobb legyen az életem, mint a Tiéd volt!«

20. Jézus koldul

Egyszer megdöbbenve láttam Jézust koldusruhában. Szánalommal kérdeztem: - Jézusom, honnan jösz? - »Papjaimtól.« --. - Mit kerestél náluk? - »Lelkeket kértem tölük.« - És kaptál? - »Nem kaptam.« - Miért nem adtak neked lelkeket, Jézusom? - »Azért, mert önmagukkal jobban el vannak foglalva, mint a lelkek megmentésével. A lelkek üdvösségéért kellene fáradozniok; le kellene mondaniok önmagukról, s a sokféle élvezetről. De nem így tesznek; pedig Én a kereszten értük imádkoztam: Atyám, kezedbe ajánlom lelküket, hogy egy se kárhozzék el közülük> Leányom, éjjel-nappal imádkozz értük, minden áldozatot hozz meg papjaimért, hogy amint most Nekem tölük, úgy a végei számolásnál egyiküknek se kelljen üres kézzel távoznia mindörökre.«

19. Jézus más módon is kéri a bűnbánat gyakorlását

Sokszor gyónj! Láttam, ilyenkor Jézus kinyitja Sebeit, és azokból cseppenként folyik a Vér mindaddig, amíg a pap a feloldozási imát mondja. "Gyermekem, menj gyónni! S mondj valamit, mert Véremet akarom újra ontani az emberekért. Bűnbánatodat kérem."

18. Jézus véleménye tetteinkről­

Megkérdeztem Jézust, milyen cselekedetet végezzek, hogy kedvére legyek Jézus erre így válaszolt: "Nem számít Nekem, hogy mit csinálsz, térdelsz-e, vagy ülsz, avagy fekszel, Tőlem akár cigánykereket is hányhatsz, csak az a fontos, hogy mindig Mellettem légy, és szeress Engem!!! Soha ne lépj ki Belőlem! Mindig Velem társalogj! Mondj el Nekem mindent, a gondolataidat is. Csupán arra vigyázz, hogy Nekem fájdalmat ne okozz. A tőbbit elvégzem Én helyetted: a te családod anyagi és lelki életét. Nem kell kérned semmit, ha szeretsz Engem. Neked csak egy feladatod van, hogy Engem szeress! Szeretném, ha megértenéd ezt végre. Minden más hozzáadatik neked, szegény, drága gyermekem."

17.Jézus véleménye a gonosz emberekről

Nemrég a tévét néztem, ahol egy ember kutyát uszított a menekülőkre, amely széttépte őt. Annyira megrázott, hogya valóságban is egyik ember kínozza a másikat, és azt kívántam, szét kellene tépni azt, aki ilyesmire képes. Jézus megszólalt bánattal telve: "Akit megkínoz egy másik ember és meghal, az Tőlem kegyelmet kapott, és kimondhatatlan boldogságban részesül egy örökkévalóságon át. De mi lesz azzal, aki gonosz volt? Az is az Én gyermekem. Meghaltam érte .És most te is ütsz rajta? Nem is az ő gonoszsága fáj jobban, hanem az, hogy te megütötted őt, azt akit annyira szeretek. Ezzel Engem ütöttél meg! Ó, kérlek ne bánts! Inkább imádkozz érte, hogy megtérjen, hogy ne kelljen elveszítenem, ne kerüljön a kárhozatba, hogy az Enyém lehessen.« . Ekkor Jézus megmutatta, hogy milyen rajongva szereti a bűnősöket. Ezek miatt szeret Jézus engem is. Jézus így aranyozza be azokat a bűneinket, amelyeket megbántunk. Nem merném újra elkövetni őket, nehogy fájdalmat okozzak Neki. Megértettem azt is, hogy az utolsó ítéleten, amikor bemutatják megbánt bűneinket, azok ragyogó ékszerekké válnak, Jézus szeretete miatt.

16. Kell-e félteni Jézust Máriától, miként a másvallá­súak vélik?

Én a Szűzanya bolondja voltam, annyira szerettem. De amikor Jézus megjelent, annyira lekötött az élmény, hogy nem tudtam másra gondolni. Megkérdeztem Jézust: - Nem esik rosszul Anyádnak, ha Téged szeretlek? Jézus mosolygott: "Ha örömet akarsz szerezni Szeplőtelen Anyámnak, akkor mondd Nekem: Szeretlek !« - Jézusom, ezután így mondom Neked: Jézusom szeretlek, Édesanyád örömére!

15. Jézus tanítása arról, mikor nem tud a pokol ördögi cselekvést űzni

»Gyermekem! Ha nagy bánat ér, és nem tudsz imádkozni, ha megzavarodtál valami miatt, ha megbántottak, ha úgy érzed, le vagy forrázva, és másra nincs erőd, csak ennyit mondj Nekem bizalommal és szeretettel: Jézus. . . Jézus! Akkor Nevem hallatára a szentek, Szeplőtelen Édesanyám is leborulnak, és imádnak Engem. A pokol is bezáródik, mivel az is Isten hatalma alá esik, nem tud cselekedni, az is meghajol Nevemre. Ezt jelenti a Szentírásban az, hogy Jézus Nevére meghajol ég és föld. Nem gondolod, hogy nagyon sokat ér ez az imádság, ha kiejted Nevemet? Ha az imádságra szánt idő alatt nem tudsz mást, csak kiejted Nevemet, ahányszor lélegzel szeretettel és bizalommal, igen jól imádkoztál, és mindent elnyerhetsz általa.« Natália nővér: »Ezért is nem kell erőszakosan térítenünk. Ha valaki megközelíthetetlen, például apa, anya, szülők, gyermekek, elég ha imádkozunk értük. Áldásos erőtér fogja körülvenni őket. Mindezt pedig a Szűzanya által! Mert minékünk általa kell Jézushoz közelednünk, ha azt akarjuk, hogy kedvesek lehessünk Jézus előtt. Szűzanya nélkül nem tudunk Jézushoz közel kerülni. A gőgös ember nem tudja ezt megtenni. A gőgös ember a kárhozat útján halad. Lucifer sem tudott megalázkodni. A Szűzanya a tenyerében hordozza minden gyermekét. Dédelgeti, minden érdemét neki adja, Jézust elnézésre hangolja. Ha valakinek az a vágya, hogy Jézushoz közel kerüljön, akkor a Szűzanyához kell fordulnia, és magát egészen neki kell adnia. A Szűzanya aztán biztosan fogja őt Jézusnak megőrizni, és átadni.«

14. Az ítélet helye

Jézus többször elvitt az ítélet helyére. Legutóbb egy igen bűnös lélekért imádkoztam. Lelkiatyám kérésére megkérdeztem, megmenekült-e? Jézus látnom engedte, hogyan folyt le az ítélet e lélek fölött. Arra számítottam, nagy dolgokat fogok látni, de nem láttam semmit. Csak képekben tudom elmondani amit átéltem. Figyeltem az említett lelket, amint az ítéletre ment, mellette őrangyala és a sátán. Jézus isteni fenségében várta. Nem az Atya ítél. Az igazságtétel, néma csendben zajlik Ie, egy pillanat alatt. A lélek előtt lepereg élete. Jézus szemével látja azt, és megjelennek rajta a pettyek, fekete pontok vagy foltok. Ha a lélek kárhozatra méltó, semmi bánat nincs benne, Jézus szótlan marad, a lélek elfordul Töle; a sátán akkor megragadja a lelket, s azonnal elhurcolja. Legtöbbször azonban Jézus mérhetetlen szeretettel kinyújtja kezét és megmutatja azt a helyet, amelyet a lélek az örök dicsőségben megérdemelt. Majd így szól: »Menj be!« Akkor a lélek magára húz egy leplet, a tisztítóhelyen szemlélt lepelhez hasonlót. - A leplek színe sokféle lehet, a fehértől egészen a feketéig, s már megy is a tisztítóhelyre. A Szűzanya kíséri, vígasztalja; vele van őrangyala is. Az el nem kárhozott lélek nagyon boldog, hiszen látta helyét az örök dicsőségben. A Szűzanya nincs jelen az ítélet minden szakaszánál; mielőtt az ítélet bekövetkezne, közbenjár Szentséges Fiánál a lelkek üdvéért, mint valami védőügyvéd, védelmezi a lelkeket. De amikor az ítélet megkezdődik, már szótlan, csak kegyelme sugárzik a lélekre. S az ítélet tulajdonképpeni pillanatában a lélek egyedül áll Jézussal szemben. Viszont amikor a megérdemelt. színű leplet magára veszi, a Szűzanya ismét mellette van, és a tisztítóhelyre kíséri. A Szűzanya szinte állandóan a tisztítóhelyen időzik, árasztja megmentő és enyhetadó kegyelmeit. A tisztítóhellyel kapcsolatban ugyan sokszor beszélnek tűzről, de én nem láttam semmiféle tüzet. A tisztulás helye ez, de a boldogságé is egyben. A lelkek ott várakoznak, örömmel várják az örök boldogságot. A boldogságon van a hangsúly, nem a szenvedésen - Az említett bűnös lélek megmenekült a kárhozattól. Megkérdeztem Jézust: Mitől függ az üdvösségünk? Jézus szavai: »Az üdvösség nem a tegnapi naptól függ, sem a 40 év előtti naptól, hanem az utolsó pillanattól. Ezért állandóan tartsatok bűnbánatot. Az üdvösséget azért kaptátok, mert megváltottalak titeket. Az üdvösségtek nem a ti érdemeitektől függ. Attól eljövendő dicsőségtek foka függ. Ezért is kettőt kell gyakorolnotok: a) állandó bűnbánatot, b) sokszor mohdjátok: Jézusom, kezedbe ajánlom lelkemet.« Az ítélettől nem kell félni, Jézus a báránynál is szelídebb, és kimondhatatlan szeretettel veszi körül a lelkeket. Nem küldi sem tisztítóhelyre, oda a lélek vágyva indul, hogy mielőbb megtisztulva találkozhasson magával a Szeretettel, akibe bele szeretett; a gőgös lélek maga veti meg ezt a Szeretetet, elhatárolja magát, és ez maga a pokol. Egyszer Jézus vállán sírva kérdeztem: »Miért teremtetted meg a poklot?« - Mire Jézus elvitt egy igen bűnös lélek ítéletére, ahol is a nagy bűnösnek megbocsátott. A sátán dühöngött: »Ez a lélek életében enyém volt, nem vagy igazságos!« - vágta oda Jézusnak. - »Ez annyi bűnt elkövetett, én csak egyet, és mégis megteremtetted a poklot számomra.« Jézus akkor határtalan szelídséggel szólt a sátánhoz: - »Lucifer! Kértél Tölem, csak egyszer is bocsánatot?«Lucifer akkor szinte okádott a dühtől, úgy ordította: - »Azt nem, azt már nem!« Jézus akkor hozzám fordult: »Látod, ha bocsánatot tudna kérni, megszűnne a pokol.« Ezért kéri tehát Jézus tölünk, hogy állandó bűnbánatban éljünk: fontoljuk meg, mennyit szenvedett Jézus bűneinkért, hogy elnyerhessük az üdvösséget, kérjünk ezért Tőle sokszor bocsánatot, és szeressük Őt ezért. Jézus nagyon vágyik szeretetünkre, mégpedig mindenkiére külön. »Minden lélek egy külön világ«- mondja Jézus. Egyikük sem helyettesítheti a, másikat. Jézus minden egyes lelket úgy szeret, hogy ahhoz hasonlóan senkit.«

13. Munkarend

Egyik reggel, imádság közben aggasztottak az elöttem álló feladatok. Jézusom ekkor így szólt hozzám: »Nem tudom észrevenni izgalmadat anélkül, hogy segítségedre ne siessek. A következő rendben végezd tennivalóidat: minden munkádat ősszeszedettségben és Szeplőtelen Anyám áldásával kezdd el, s ugyanígy is fejezd be. Ha szólok hozzád, a napot szavaim leírásával kezdd; ezt azért is kívánom, mert amíg írsz, Velem foglalkozol, és lelked Velem tőltekezik. Erre szükséged van neked, de Nekem is. Ezután kövesd Szeplőtelen Édesanyám példáját, és jelenlétem boldogságában fogj a varráshoz, és a többi feladathoz. Ne feledd, hogy egy leírt betű, vagy egy öltés, egy lelket jelent. A kegyelem nagysága az áldozattól, és a szeretet tiszta szándékától függ. Ne foglalkozz azzal, hány lelket mentettél meg. Én, Jézus, a lelkek üdvözítője, jegyzek minden megmentett lelket. Az örökkévalóságba való bevonulásod pillanatában ezt is leolvashatod a kegyelemtábláról. Ezek a lelkek majd hálásan mutatkoznak be neked, és az örök boldogságban köszöntenek. Édes lányom! Isteni akaratom szerint a lelkek megmentése legyen legfőbb gondod, egyetlen életcélod. Mennyei Atyám előtt az ember élete, a lelkek megmentése nélkül, csak üres lap.«

12. Ima a megholtakért

Egyszer, hajnali fél négytől fél hatig, Jézus arra kért, hogy a szenvedő lelkekkel foglalkozzam. Éppen be akartam fejezni a naplóírást, amikor Jézus megszólított: "Gyermekem! Tiszteletben tartom fáradtságodat, de arra kérlek, ne térj addig pihenőre, amíg le nem írtad a tisztóhelyen szenvedő lelkek helyzetét. Akarom, hogy paptestvéreim minél előbb bekapcsolódjanak a szenvedő lelkekért végzett ima és életáldozatba. Most azoknak a szenvedő lelkeknek akarok segítséget nyújtani, akik még a földi életben azért könyörögtek Hozzám és Szeplőtelen Anyámhoz, hogy holtuk után, ha a tisztulás helyére érkeznek, könyörüljek rajtuk.« Elvitt engem egy végeláthatatlan nagy helyre, ahol bár sötét volt, mégsem szorította félelem a lelkeket. megszámlálhatatlan sok lélek tanyázott itt. Szorosan egymás mellett gubbasztottak, mozdulatlanul, fekete leplekkel fedetten; mind egyforma volt, sötét, néma, szomorú. A fájdalomtól szinte megszakadt a szívem. értelmi látomásban tudomásomra jutott, hogy ezek a lelkek a földi emberektől még semmi segítséget (imát, áldozatot) nem kaptak. Tudták, hogy számukra még nem érkezett el a segítség órája. De tudták azt is, hogy nem késik soká a kegyelem. Jézus ezután egy hasonló helyre vezetett. A lelkek itt is ugyanúgy, egymás mellett gubbasztottak fekete leplekkel lefödve, de amikor Jézussal beléptünk, mindnyájan megmozdultak. Kezemben rózsafüzér volt, hogy értük imádkozzam. Amikor a lelkek meglátták az olvasót, mind egyszerre kiáltozni kezdtek: »Nekem, értem, nekem, értem, nővér, értem, nekem!« Egymást túlkiáltva könyörögtek segítségért, mint amikor a méhraj özönlik felhőként. S bár egyszerre kiáltoztak, mégis külön hallatszott mindegyikük hangja; többeket fölismertem, akikkel kapcsolatban állottam, néhány más rendhez tartozó társamat is. Megdöbbentem, amikor egy tartományfőnőknő fordult hozzám, és szelíden kért, hogy imádkozzam érte. Utána nyomban egy ismerős nővér jött, összekulcsolt kézzel; megfogta a rózsafüzért és könyörgött: »Értem, értem!" -Nem tudom, hogyan, testben-e, vagy lélekben, de csurgott róla a veríték. Jézus ezután egy harmadik helyre ment, én utána, Megszámlálhatatlanul sok nővér állt mozdulatlanul ott is: mint az előző teremben az ismerős nővérről, mindannyiukról csorgott a veríték. Felémfordultak, -rózsafüzérimákat kértek tőlem; ez a helység már világos volt. Azon gondolkodtam, miért pont a rózsafüzért kérik tőlem. Jézus ekkor megmutatott egy rózsafüzért, amelynek szemei virágfüzérből álltak. Mindegyikben Jézus egy-egy csepp vére ragyogott. Amikor imádkozzuk az olvasót, a Jézus Vére arra hullik, akiért mondjuk. A tisztítóhely lakói Jézus megváltó Véréért esedeztek.

11. Állatok eledele

Egy alkalommal azt mondottam Jézusnak: "Nincsen a világon semmi, amit meg ne adnék Neked.« Ő ezt kérdezte: "Mindenre képes volnál?« »Igen, csak örömödre szolgáljon« - feleltem. Néhány nap múltán, egy szentséglátogatáskor hallottam Jézus szavait: "Hajlandó volnál sertés, vagy más állatok moslékát is megenni?« Másodszor is meghallva Jézus hangját, nem tudtam, élő vagyok-e, vagy holt. Diadal, boldogság töltötte el a szívemet. Talán a mennyei boldogság érintett. Hogy nem haltam bele Jézus közvetlenségébe. talán annak .köszönhetem, hogy földi természetességében, s nem megdicsőűlt ragyogásával érintette értelmemet. Szívemben igy is földre estem, mint három tanítványa, mikor az Üdvözitő színében elváltozott. Igy válaszoltam: "Teérted, Jézus, megteszem, megteszem.« Jézus így folytatta: "Akkor most indulj főnökanyádhoz, és mondd meg neki, hogy ma, az Én kívánságomra, nem kérsz ebédet. Egyben kérd hozzájárulását ahhoz, hogy amikor a sertéseket gondozó nővér a moslékot vödrökbe önti, egy edénnyel te is vehess az állatok eledeléből. Amit kimerítettél, az lesz az ebéded.« Az ebéd nem írható le; az étel nem volt sós, nem volt édes, nem volt keserű, nem volt fűszerezetlen. Egyáltalán, nem tudtam megállapítani, hogy amit magamhoz veszek ízlik, vagy nem ízlik. Nem néztem a tányéromba, hogy sok vagy kevés van-e előttem. Nem gondoltam arra sem, hogy jóllakom-e, vagy sem. Az a tény, hogy fenntartás és gondolkodás nélkül követhetem az én Jézusom parancsát, egy földöntúli elragadtatott állapotba emelt.

10. A csonttörés

Egyik reggel Jézus, miközben imádkoztam, elvitt a Kálváriára, és látni engedte a latrok csonttörését. Rettenetes látvány volt; örültem, hogy az Ő csontjait nem törték meg; elgondolkoztam ezen; Jézus így szólt:»Ha a Mennyei Atya irgalmas szeretete nem úgy intézkedik, hogy a latrok csonttörése előtt meghaljak, az emberi gonoszság épp úgy bánt volna szentséges testemmel, akár a latrokéval. Kedves lányom! Hogy a Mennyei Atya miért kivételezett isteni" Fiával, az emberek számára titok; a földi emberek, és az Ég angyalai csak a végítélet napján tudják meg. Gyermekem! Egyesülj velem, és naponta mondj külön ezért hálát, és azért is, hogy a világ összes bűneinek rútságát magamon viseltem a kereszten haldokolva, s elnyertem Mennyei Atyám tetszését. Örök hála és dicséret érte a mindenható igaz Atya Istennek.« (Ahogyan Jézus ezeket mondta, rendkívül megható volt.)

9. A kegyelem mentőcsónakja

Egy csütörtök éjjel Jézus, mint azt gyakran megteszi, ma is elvitt a szenvedés kertjébe. Egészen elgyötörten kértem Őt, szabadítson meg egy bizonyos fizikai szenvedéstől. Jézus azonban így válaszolt: "Ezt a szenvedést kegyelemként adom; ezért nem is veszem el tőled. A fizikai, ideiglenes vértanúság borzalmas átélése a kegyelem mentőcsónakja azoknak a lelkeknek, akik bűneik sokaságával a kárhozat felé hajóznak. Ha kérésedre megszabadítanálak ettől a szenvedéstől, akkor a mentőcsónak, a rád bízott lelkekkel együtt, örökre elsüllyedne. Ezért áldalak meg téged a vértanúság titokzatos átélésével, valahányszor ezt a szenvedést kezemből elfogadod azon lelkek örök üdvéért, akiket általad kívánok megmenteni. Kedves lányom! Titokzatos szenvedés, titokzatos kegyelem az, hogy meghalsz, és újra élsz. Ezzel a szenvedéssel nemcsak lelkeket mentek meg, hanem közelebb hozom hozzátok a világbéke nagy kegyelmét.«

8. A harangkötél

Nemcsak elragadtatásaim voltak, rengeteget szenvedtem a sátántól is. A gonosz lélek tudta, hogy Isten kezében eszköz vagyok, s hogy áldozattal, imádsággal sok lelket kell megmentenem. Amit ugyanis Jézussal megnyerünk, azt a pokol veszíti el. Kísértésekkel és megpróbáltatásokkal telt életem, midőn egyszer az ördög fölvitt a templomtoronyba, megfogta a harangkötelet, s arra akart rábírni, hogy akasszam föl magam. Úgy éreztem, hogy nincs miért tovább élnem, már-már hajlottam a kísértő szavára, ekkor hirtelen megszólalt a harang, dél volt. Elmondtam az Úrangyalát és eközben éreztem, hogy enyhül a pokol fojtogató szorítása. Estig bujkáltam a toronyban, zaklatott lelki állapotban, Jézus után kiáltva. Este, tíz körül a főnöknő zseblámpával keresve talált meg. Velem maradt, imádkozott, kedves Mária érmét ajándékozta nekem. De alig hogy távozott, megjelent előttem a sátán, egy leírhatatlanul csúf állat képében, s megszólalt: "Mit se számít, hogy most nem nyertem csatát; biztosíthatlak, halálod óráján az enyém leszel.« E pillanatban, megjelent Jézus, és a sátánhoz fordulva így szólt: "Nem lesz a tiéd, mert nem te ontottad véredet érette, hanem Én.« Ekkor testben és lélekben megvígasztalódtam, megerősödtem, és minden kételyem megszűnt.

7. Az Örök élet ruhája

Zárdánk folyosóját sepertem, mikor hirtelen Názáretben voltam. Sugallatot kaptam, hogy menjek oda és járjam végig a városkát. Felismertem Jézus erejét, hogy mindez elragadtatásban történik. Szívem annyira vágyódott mindig a názáreti Jézus után, hagyott IS csak Őt kereste . Végigjártam a házakat. Az egyik házba éppen bementem, ahonnan egy férfi lépett ki. »Kit keresel?« - kérdezte. - »A názáreti Jézust,« de rá se pillantottam, annyira elfoglalt Jézus keresése. A férfi így folytatta: »Menj be ezen a kiskapun, ott van édesanyám; majd ő megmondja, hol találod Őt.« A férfi elűnt, én pedig beléptem. A szobában egy asszony ült; kedves és szerétetteljes vonásairól azonnal felismertem a Szűzanyát. Boldogan rohantam Hozzá, de Neki is csak azt hajtogattam, hogy Jézust keresem. »Fiam most ment ki a kapun« - mondta a Szűzanya. E szavak hallatára. azt hittem, végem van: elrejtőzött előlem Jézus. "Fiam mondta, hogy jössz, és kért, mutassak meg neked valamit." Ekkor fölemelt egy köntöst; olyan szép volt, hogy alig mertem rápillantani. »Ez a ruha az örök élet ruhája« - mondta -, »Cordula nővéré, aki ma érkezik zárdátokba, a déli órákban.« (A nővér érkezéséről senkisem tudott). »Sokat kell imádkoznod érte.«A .szűzanya ezután megmutatott egy még gyönyörűbb ruhát: »Ez Marcella nővéré. Ő kísért el annak idején téged Belgiumba. Fiam meghagyta, hogy sokat kell imádkoznod ezért a nővérért; különben nem tudja befogadni a számára készített kegyelmeket. Áldozat, engesztelés!« A Szűzanya egy harmadik leplet is megmutatott nekem: »Ez a tiéd, az örök élet ruhája.« Egy pillanatig úgy éreztem, hogy a gyönyörűségtől, amit láttam, nyomban meghalok. Ekkor a Szűzanya jobb keze hüvelyk- és mutatóujjával finoman megfogta szerzetesi ruhám bő ujjasát, kicsit megemelte és ezt mondta: »Fiam üzeni: ahhoz, hogy az örökkévalóságban e ruhát viselhessed, amit megmutattam, le kell vetned ezt a ruhát.« Az elragadtatás hirtelen véget ért. A történtek szörnyű zavarba hoztak. A reggeli szentmise után azonnal közöltem mindent főnöknőmmel, aki megértéssel, szeretettel hallgatott meg. Sírva kérdeztem tőle, mikor és hogyan kell levetnem ezt a szent ruhát, és miért kell egyszer kilépnem a rendből. Imádkoztam a tabernákulum előtt, s nem voltam képes belenyugodni abba, hogy az örök élet ruhájáért le kell majd vetnem ezt a szent ruhát. Ekkor hallottam Jézus szavait: "Amikor le kell majd tenhed a szentruhát, akkor mindenki leteszi ott, ahol te élni fogsz.« . Délben pedig, amint a Szűzanya megmondta, csöngettek, egy Cordula hevű nővér érkezett, szerzetesi ruhában, Pozsonyból. Ez a fiatal, széparcú teremtés a pozsonyi (ekkor már csehszlovákiai területen lévő) zárdából szökött meg, mert ott a rendőrség bevonásával kerestették. Hozzám jött, mert Pozsonyban én voltam a novíciák mesternője. A noviciátust nálunk újra kellett kezdenie. Elmondta azt is, hogy engem nagyon várnak a pozsonyi zárdában, s vissza szeretnének hívatni maguk közé.