76. Megvilágosítások

Isten eredete: Egyszer megkérdeztem Istent: -Honnan származol, Istenem? -Önmagamtól. az Örökkévalóságtól.« És Jézus honnan származik? -lstentől, Önmagától és az Örökkévalóságtól.« És a Szentlélek Isten lehelete honnan származik? -lstentől, Jézus Krisztustól, Önmagától és az Örökkévalóságtól.« Mi az Örökkévalóság? -Nincs kezdete sem vége. Én magam vagyok. És hol a Te országod? -Benned.« És hol az én országom? -Bennem. És a kettő egy !« A misztikus életre való dolgok: Egy alkalommal így szólt hozzám Jézus: "Minden ember Isten leheletéből él. Isten lehelete a lélek, amely fönntartja életünket. Ha a lelket megérinti Isten. Ő Önmagával találkozik. Önmagával egyesül a szeretetben. A test csak eszköz. Amikor Isten találkozik Önmagával a lélekben, a lélek úgy érzi, a test megszűnt létezni."Isten nem emberrel találkozik! Nem! Isten és 'én' nem találkoznak! Isten Önmagával találkozik és Önmagával egyesül. Igy tudtam meg, hogy az élet: Isten lehelete. Maga Isten, aki bennem él. Isten lehelete éltet engem. A szentáldozás titka Egyszer megkérdeztem Jézust: "A szentáldozáskor Isten van mibennünk, vagy mi vagyunk Őbenne?« Mire Jézus így válaszolt: »A kettő egy és ugyanaz. Az Én Testem és Vérem a ti testetekbe és véretekbe költözik. Én bennetek lakozom, ti meg Énbennem.« Az Egyház Anyja Jézus mondta: A keresztség által mindenki részesül az istenélmény kegyelmében. De aki nem fogadja el a keresztség kegyelmi hatását, abban nem is terem semmi gyümölcsöt. A sátán nem látja, mi történik Isten és a lélek között. Ö csak figyeli az embert, és, arcvonásaiból olvas. A sátán leolvassa a gonoszságot az ember arcáról, és bizonyos abban, hogy övé lesz a győzelem. Ebben a küzdelemben Isten ígéretére kell figyelni: "ö megrontja fejedet, te meg sarka után leselkedel" A Boldogságos Szűz azért lett az Egyház Anyja, hogy mindenkor gondoskodjék gyermekeiről. S nem is kér mást, mint azt, amit egy anya a gyermekétől: bizalmat, hitet. Ennek az ima és az engesztelés köntösében kell megjelennie. Üdvösség Jézus mondta: »Ne aggódj amiatt, hogy ez, vagy az a lélek üdvözült-e. Ha valakiért mégis fohászkodni akarsz, mondd: »Jézusom, nem aggódom érte. Bízom irgalmas jóságodban. Legyen meg a Te akaratod, hiszen Te tudod, mily kedves volt nekem ez a lélek.« Egy lélekkel kapcsolatban se akarj egyebet. Te se akarj szentté válni. Csak szeress és merülj el Bennem. Mindig csak Rólam gondolkodj, Hozzám beszélj. Életed minden mozzanatában Velem találkozz. Én teszlek szentté. És minden várakozásodat felülmúlja majd az, amit így nyersz el Tőlem.« Az egyesülés kulcsa Jézus mondta: "A Velem való állandó egyesülés lényege, annak az átélése, hogy Én a léleké vagyok, a lélek pedig az Enyém. Hol van Jézus? Egyszer, halálosan kimerülve, úgy éreztem, Jézus nincs velem. Ijedten kiáltozni kezdtem: "Jézusom. Jézusom, hol vagy?« Akkor Jézus így válaszolt: "Én mindig ott vagyok, ahol te; csak te nem vagy mindig ott, ahol Én. Gondolkozz el ezen." Elgondolkoztam, s azt mondtam: "Jézusom, áldott legyen igaz szavad!" Szomjazó lelkek Azoktól a lelkektől, akikkel a tisztulás helyén lálkoztam, megtudtam, mennyire szomjazzák Jézus Vérét. Jézusomat is megkérdeztem efelől. Ő így lelt. »Amíg a földön csak egy szentmiseáldozatot bemutatnak, addig szent Vérem dúson árad a tisztuló lelkekre s a szenvedő emberekre. Földi misztikus életemnek titka ez. E titkot csak a Legszentebb Háromság ismeri. Titok marad ez mindaddig, amíg az utolsó ember is el nem hagyja a földet." Tovább érdeklődtem: »Jézusom, mi történik, ha a földön csak egyetlen szentmiseáldozatot mutatnak be? »Szentséges Vérem akkor is ugyanoly dúsan folyna a földi emberekre, és a tisztulás helyén időző szenvedőkre." A bűnösökhöz vezető út Éjjel Jézussal társalogtam, s látva, mennyire szereti a bűnösöket, ezt kérdeztem Tőle: »Van-e va mi, vagy valaki égen és földön, aki Téged a bűn lélektől eltéríthetne?" Jézus így válaszolt: »Csupán a bűnös maga teheti meg. Azonkívül nincsen hatalom, amely irgalmas szeretetem előtt a bűnösökhőz vezető utat lezárhatná." Az Irgalmas Szeretet csókjai Jézus mondta: »Ezek a szavaim mindenkihez szólnak, akik törekednek a jóra. Kedves gyermekeim! Az ember élete, ha Istenben folyik, mindenkor nagy érték. De mivel az emberi természet hajlik a rosszra, bízzatok irgalmas szeretetem jóságába hogy gyarlóságaitok Nálam állandó megbocsátást nyerjenek. Bármily gyarlóságot is kövessenek el ( itt Jézus hangsúlyozta, hogy nem bűnökről, hanem gyarlóságokról beszél ), ha nyomban megbánjátok és Hozzám futtok segítségért, csókot adok érte. Ha tízszer estek el naponta, tíz csókot kaptok érte.<< >>Ha azt mondjátok: holnap jobb leszek, magatokban bíztok, csókot nem kaptok.<<

75. A közvetítő

Igy szóltam Jézushoz: »Én Uram, miért általam szólsz oly gyakran papjaidhoz?« Jézus ezt válaszolta:» Nem te választottál Engem, hanem Én választottalak téged; de feltétel nélküli önátadásod, alázatosságod és buzgalmad megkönnyítette választásomat; meg is áldottam életedet sokféle szenvedéssel, hogy elhatározásodban mindenkor megerősítselek. Szócsövemmé tettelek, hogy meghallják hangomat, megértsék szavaimat, s megcselekedjék akaratomat. Ha másként tesznek, magukra vessenek.«

74. Késedelem

Igy szólt hozzám az ÚR:»Ismét mondom, ha Én magam késlekedem is, mert várom, hogy egyes papjaim még elnyerjék a megtérés kegyelmét, ti nem késlekedhettek! Minden perc késlekedéssel meghosszabbodnak a szenvedő lelkek kínjai; minden tovább nem halogatott megtéréskor a mennyország ereje diadalmaskodik.«

73. Rettenetes időszak közeledik

Jézus többször is elismételte:» Papfiaim! Most Szívem szól szívetekhez: olyan idők jönnek, amilyeneket még nem látott a világ. Szüntelen könyörögjetek a lelkekért és önmagatokért, hogy a mennyei Atya rövidítse meg a szenvedést, s ne hagyja elpusztulni azokat, akik imáik és engesztelésük által a világot fönntartják. Esedezzetek irgalomért!«

72. >>Imáidat elfogadom!<<

A papokért és az Egyházért imádkoztam, amikor a Szűzanya megszólított: »Kedves lányom! Imáid meghallgatást nyernek. Sietve jövök, hogy Egyházamat megszabadítsam bilincseiből, s megmenekítsem a kárhozat Útjára tért papi lelkeket. Szeplőtelen Szívem áldása volt imáidon és vezekléseiden: Fiam kegyelmeit sok bűnbánó lélek elfogadta.« A Szűzanya tudtomra adta, hogy az engesztelés hatására nagyon sokan megtértek, közülük többen külföldön.

71. »Halljátok meg hívásomat!«

»Lányom, úgy szeretem papjaimat, éjjel-nappal gondolok rájuk. Egészen az övék vagyok az áldozat bemutatásakor. Ott vagyok mellettük nehéz napi munkájukban, minden szenvedésükben, és mégsem vesznek észre. Mert önmagukat Elibém állítják, mert előbbrevalónak képzelik magukat Nálam. Szólok hozzájuk, de nem hallanak, mert önszeretetük, féltékenységük, nagyravágyásuk, fertőző gőgjük és a hiúság mindent elpusztító sarával betömték fülüket! Így, önmagukat elvakítva, süketen élik ezt az életet, amellyel megajándékoztam őket. Papjaim! Kedves papjaim! Halljátok meg hívásomat! Jöjjetek Hozzám! Hagyjátok el azt az utat, amelyet a pokol füsttakarója tesz sötétté! Térjetek meg, mert az idő már nagyon rövid! Ha vegképp elveszítetek Engem, senki sem segíthet rajtatok többé!«

70. A megváltó Vér szózata.

"Papjaim! Most az a Vér beszél hozzátok, amely a rátok bízott lelkek üdvösségéért a keresztfáról lecsordult. E mindenható Vér tisztított és szentelt meg benneteket is. Hasonlóképpen e Vér által ti is tisztítsátok és szenteljétek meg azon lelkeket, akiket felszentelésetek pillanatában rátok bíztam. Közöljétek velük a megváltás boldogító titkát, hogy ők is ott legyenek, ahol Én vagyok, s ahová benneteket is várlak. Megváltó Véremre kérlek benneteket, ne hagyjátok elpusztulni a rátok bízott lelkeket! Adjatok nekik egy pohár vizet, mert szomjaznak Engem. Adjatok nekik egy falat kenyeret, mert éheznek Engem. Adjatok nekik némi pihenést, mert elfáradtak az Én keresésemben. Adjatok nekik szelíd szavakat, mert a világ meggyötörte őket. Adjatok nekik őszinte imákat, mert száraz a lelkük, mint a sivatag. Adjatok nekik mennyei orvosságot, mert a bűn megsebezte őket. Mutassatok nekik szabadulást, mert tőrbe csalta őket a gonosz. Papjaim! Egy lélek megmentéséért mondjatok le a világról, annak minden múló javáról, mondjatok le még önmagatokról is! Szent reménnyel eltelve forduljatok Hozzám a haldoklók lelkének távozásakor. Hallgatok hívó szavatokra, s közös erővel eltiporjuk a pokol szörnyetegét. Bízzatok Bennem! Aki halálakor az örök halál felé indul, imáitok szent ereje által az örök életbe érkezhet!<<

69. A teremtés pillanata

Amikor Jézus lábainál térdepeltem, elétártam egyik nővértársam kérdését: »Jézusom, mondd meg, van-e különbség az Atyaistennek az egyszerű emberek, illetve a felszentelt papok iránti szeretetében teremtésük pillanatában?« Jézus így válaszolt: "Minden lélek egyenlőképpen részesül mennyi Atyám szeretetében most és mindenkor. Minthogy Atyámban a változásnak árnyéka sincs, szeretete sem lehet változó. A teremtmények azok, akik különbözőképpen fogadjátok be ezt az állandó és változhatatlan szeretetet. Az a lélek, aki alázatosan, őszintén és hűségesen engedélmeskedik akaratomnak, jobban eltelik a mennyei Atya szeretetével. De bizony mondom neked:ha egy homályos fémlemez nem tükrözi vissza tökéletesen a fölé hajló arcot, semmi kára nem származik abból. Ám a tükröt, amelyet a gondatlanság szennye letörülhetetlenül befedett, összetörik.«

68. A haldoklók szolgálata

»Papjaim, ti, akik Engem igazán szerettek, s életeteket is feláldoznátok Érettem, hallgassatok meg! Ha haldoklóhoz hívnak benneteket, akinek lelke távozni készül testéből, ne háborogjatok, ne zúgolódjatok! Mindent félretéve fussatok, hogy lelkét megmentsétek!«

67. Egy bűneiből megtért paphoz

>>Én, Jézus, vagyok az öröm és az örök boldogság. te pedig, boldog paptestvérem, a földi élet sötét felhői ellenére megleltél Engem. Én ugyan már réges-régen kerestelek és hívtalak, de te akkor még nem fértél Hozzám. Most viszont rámtaláltál, s Én is rádtaláltam: Enyém vagy! Légy mindenkor hűséges Hozzám, mert nagyon szeretlek. Jöjj Hozzám bátran és ne félj! Én téged Szívemre szorítlak, lelkedbe lehellem szeretetemet, örök boldogságomat és szentséges békémet. Megáldalak isteni erőmmel, hogy szeress Engem nagylelkűen és szolgáld a lelkek üdvösségét.«

66. A természetről

>>Paptestvéreim! Én, Jézus szólok hozzátok. A mindennapi kenyeret, s mindazt, ami életetek fönntartásához szükséges, ne a természet adományának tulajdonítsátok. Ami jó, azt ne a természetnek köszönjétek. Az úr ti vagytok. A természet csak szolga, amely földi életetek során szolgál benneteket, s mikor e földi élet véget ér, testetekkel együtt számotokra a természet is porrá változik. Ha úgy képzelitek, hogy a természet a ti istenetek, a természettel együtt ti is örökre elpusztultok. Vigyázzatok, nehogy a természet áldozataivá legyetek! Mindenben Engem lássatok, akkor nem váltok semmivé a természettel együtt. A természet szépségeiben is az én szépségemet vegyétek észre, a természetes örömben is az én örömömnek örüljetek. Ha így tesztek, megértitek, hogy Én vagyok mindennek kezdete és vége, Én vagyok forrása a mindenségnek, s Rajtam kívül semmi nem lett, ami lett.«