89. Különbségtétel

Máskor így tanított az Úr: "Nem szabad különbséget tenni az elöljárók közt! Az elöljárókat előírások szerint nevezik ki, nem pedig tehetség, elökelő származás, vagy a beosztottak kívánsága alapján. Amíg hivatását viseli, alattvalói számára nem egy közönséges ember, hanem az Én templomom: Én rejtőzöm benne. Nagy hibát követnek el azok, akik nem így gondolkoznak. Az alacsonyabbrendű elöljáró éppenúgy vezetője a rábízottaknak, mint a magasabbrendű - mindketten felelősek a rájuk bízott lelkekért. Ezért helytelenül cselekszenek mindazok, akik elöljáróirmat ócsárolják, megvetik, mert egyúttal Engem és isteni Szívemet csúfolják és veszik semmibe. Saját Véremmel szeretném a szívükbe írni: addig vagyok velük, amíg ők az elöljáróikkal, és addig vagyok egyesülve velük, amíg egyek elöljáróikkal. Olyan mértékben osztom kegyelmeim, amilyen mértékben elismernek Engem az elöljárókban.« »Az a lélek, aki Engem elöljárójában elismer, eléri, hogy szeretete egyesüljön az Enyémmel, amint egy csepp víz a tenger vízével. És ekkor már nem a saját érdekét, hanem az Enyéimet keresi. Az ilyen lélek már nem tudna megsértődni, vagy másokat megsérteni. Mindegy neki, az első, vagy utolsó helyre kerül, elöljárója nemes, vagy alacsony születésű, dicsőség éri-e, avagy megszégyenülés. Még az sem érdekli, több, vagy kevesebb kegyelmet kap-e. Nem ismer lehetetlent, mert tudja, hogy a Mindenható maga lakik őbenne. Szeretet és béke, öröm és engedelmesség: ezek azok a szárnyak, amelyeken elöljárójához repül, aki pedig, mint erős sasmadár fiókáját a magasba, a felhők fölé, a végtelenbe röpíti.«

88.Az elöljáróban rejtező Jézus

Az üdvözítő így oktatott: "Ó, ha az Én jegyeseim sejtenék, hogy mily szomorú az Én lelkem, amikor kegyelmeimet, amelyeket elöljáróik által kínálok fel, milyen belső ellenkezéssel, zúgolódva, okoskodva fogadják! Elöljáróim által nemcsak kincseimet, hanem Önmagamat is felajánlom nekik. De ők elvetnek Engem, mert úgy adom nekik, amint Én akarom, és nem úgy, ahogyan ők szeretnék. Ha ők nem kívánnak elöljáróim által Velem egyesülten maradni, nem jegyeseimnek, hanem közönséges szolgálóknak nevezem őket. A menyasszony elnevezés csak azokat illeti, akik menyasszonyként élnek, és életüket a völegénynek áldozzák. Ha az Isten szolgálatára szentelt lelkek azt akarják, hogy őket menyasszonyaimnak ismerjem, akkor ne kényük és kedvük, hanem akaratom szerint éljenek. Azt, amit elöljáróik, vagy a körülmények és események által küldök, fogadják örömmel!«

87.A legmélyebb völgy

Míg Jézus beszélt, szemlélhettem egy bizonyos lélek alázatosságát. Az üdvözítő megengedte, hogy a következőket közöljem: Mialatt az Úr beszélt, láttam egy mélységes mély völgyet, ahonnét roppant lángnyelvek törtek elő. Hangot hallottam: "A legmélyebb völgyből tör elő a legnagyobb tűz.« Megértettem, hogy a völgy az alázatos lélek, a tűz pedig az istenszeretet.

86.Az alázatos lélek értéke

Egy alkalommal az üdvözítő rámutatott egy elöljáró nagyfokú alázatára, és azt mondta: "Vannak jegyeseim között oly vakok, akik nem veszik észre, mennyire leereszkedem hozzájuk elöljáróik által. Oly hidegek, hogy szeretetem lángja, amelyet elöljáróik által árasztok lelkük felé, a legkisebb mértékben sem éri őket. Lányom! Én mondom, és az Én szavam igazság: az alázatos lélek oly értékes Előttem, hogyha nem lettem volna emberré, egy ilyen lélekért emberré lennék, S ha a gonosz be tudná fogadni a kegyelmet, és Én megengedném neki, hogy egy rövid ideig egy ilyen alázatos lélek mellett élhessen, ez oly hatással lenne rá, hogy seregeivel egyetemben hamarább jutna el Hozzám, mint egy hideg és megkeményedett lélek. Ó, az Én jegyeseim kegyelmeim világosságában járnak, és mégsem látnak! A tűz közelében élnek, és mégis jéghidegek! De bizony mondom, eljő még az idő, hogy kiváló elöljáróik mellett látókká és áthevültekké válnak.«

85.Istenben nincs háborgás

Jézus mondta: »Semmiért ne izguljatok. Ne akarjatok valamivé válni. Ne kételkedjetek, ne méltatlankadjatok. Istenben nincs háborgás, izgalom, bizonytalanság. «