44. A közelgő szenvedések

Láttam előre, lélekben, azokat a szenvedéseket, amelyeket el kell viselnünk csakhamar. Ez a látvány nem volt oly fájdalmas, mint a szenvedő Üdvözítő látványa. Jézus rám nézett és azt mondta: »Gyermekem, böjtölj és imádkozz azokért a papokért, akik ellen nem dolgoznak. Ők nem élnek a hit tanítása szerint. Figyelemmel kísérem minden szavukat és tettüket. Ez még csak a kezdete a csapásoknak. S ha ez csak a kezdet, mi jön még akkor, ha nem térnek meg?! Papjaim! Hivők! Ha majd bekövetkeznek á csapások, ne gúnyolódjatok hű szolgáimon és ne mondjátok: »Látjátok, az Úr nem mentett meg minket, jóllehet ezt oly gyakran hirdették!« Nem! Hűséges híveim mindent megtettek, de munkájukat meghiúsították a szembeszegülő papok.« Ezeknél a szavaknál láttam azokat a szerzeteseket, akik Rómában éppúgy, mint az egyes püspökök mellett, Jézus műve ellen működtek. Jézus előtt ez nem volt titok, és éppen ezért szenvedett oly sokat. De láttam azt is, hogy mindezt türelmesen viseli, csak vár és vár. A szembeszegülő papokra utalva mondta: »Ez most a ti órátok, de elérkezik majd az Én órám is.«