46. Könyörgés csodáért

Egy napon Jézushoz járultam a szentségházhoz, hogy segítségét kérjem az akaratának ellentmondó elöljárókkal szemben. Kértem, műveljen nem is egy kicsiny, de egy hatalmas csodát, hogy a kétkedőket meggyőzze üzeneteinek valódiságáról. Az Úr így felelt: »Bízd rám a dolgot! Az Én órám még nem jött el. Ha majd eljön, mindenkinek felnyílik a szeme, a köd eloszlik. Akkor mindazok, akik most szenvednek és velem dolgoznak, ámulni fognak mesterművemen. Örökké fogják élvezni annak gyümölcseit.«Minthogy többen is elutasították ezt a feleletet, újra kértem az Urat, adjon valami jelet. Jézus ekkor erélyesen így szólt: »Lányom! A szükségeset már megtettem. Miért nem fogadják el ezt? Én vagyok szolgáim ura. Miért nem ragadják meg kinyújtott kezemet, s miért nem követnek azon az úton, amelyen engem fölismerhetnek?« Az Úr ezután említett egy bizonyos jelet, amely által egyesek már majdnem fölismerték, de mégsem léptek az útra. Az Úr itt azt mondta: »Miért visszakozott az a lélek, akinek pedig megadtam a világosságot, és már majdnem fölismert Engem? És miért köti meg kezemet az az alattvalói által befolyásolt elöljáró, akinek hatalmában állna megengedni, hogy papjaim és a Nekem szentelt lelkek között munkálkodjanak. Jaj a lelkeknek, akik ellenállnak! De méginkább jaj azoknak, akik másokat is arra sarkallnak, hogy ne hajoljanak meg Elöttem!«