81. Az egészen szabad lélek szárnyalása

Jézus végtelen jóságában gyöngéden hajol le lelkemhez, mint egy anya a gyermekéhez. Ilyenkor szeretnék elrejtőzni, nyomorúságom tudatában megsemmisülni. Minél mélyebbre süllyedek nyomorúságom mélységeibe, annál nagyobb szeretettel közeledik Ő hozzám és talál rám. Akkor hatalmába ejti lelkemet és szeretettel oktat isteni dolgokra. Néha kifejezi kívánságát, hogy tanításait leírjam és így adjam tovább. Ezt teszem most is. Fáj, hogy ezt a megbízatást gyarlóságommiatt csak tökéletlenül vagyok képes teljesíteni. 1942 őszén, egy imádság közben, a következő tanítást adta az Úr: >> Három dolog szükséges ahhoz, hogy trónusomat rövid idő alatt fölállítsam egy lélekben. Ezek: kristály, szárnyak, és porszem. Szeretném, ha papjaim, különösen a lelkivezetők, gyakran beszélnének ezekről a dolgokról, és értékekről.<<