84. Porszem

Szükséges, hogy a lélek elismerje és fölismerje kicsoda Nálam nélkül valójában. Kell, hogy önmagát megvesse, jelenlétemben éppúgy, mint mások előtt. Nem szabad megengednie a gondolatot, hogy ő valami, vagy valaki, mert abban a pillanatban, hogy ezt teszi, Tőlem eltávolodik és kegyelmet veszít. Ha a lélek őszintén elismeri nyomorúságát és gyarlóságát és mellét verve könyörög megbocsátásért - igen, amikor örül annak, hogy ő semmi, akkor átérzi, hogy nem is méltó semmire, s így nem csodálkozik gyarlósága miatt és nem keseredik el. Ha megintem, nem sértődik meg, hanem őszintén elismeri, hogy hibázott, s tudja, hogy az életszentség nem az elbukástól való mentességben, hanem a fölkelés akarásából áll. Ezért, ha semmiségének tudatában egészen rám bízza sorsát; nyomorúságában bizalommal és szeretettel tekint Felém, Reám. nem csupán azért, hogy Tőlem kegyelmi adományokat kapjon, hanem, hogy nekem elégtételt nyújtson és megvígasztaljon elkövetett gyarlóságai miatt. Nagy alázatosságában önmagát inkább tartja méltónak az elvettetésre, mint a kegyelemre. Ezáltal akaratlanul is aranyláncot kovácsol, amely által a mélységekből égi magasságokba, az Isten közelébe jut, s engem ugyanakkor arra késztet, hogy leszálljak hozzá és szívében fölállítsam trónusomat.<<

83. Szárnyak

Ez a lélek szabadságát jelenti. A lélek legyen szabad a testtől, a teremtményektől, a világtól; de legyen tele a szent dolgok iránti vágyakozással. legyen a lélek szabad még attól a szándéktól is, hogy önmagát irányítsa, mert Én csak az igazán szabad lelkeket tudom magasba emelni és istenségem részesévé tenni.

82. Kristály

Nemcsak a test tisztaságát jelenti, hanem a lélek, a szív tisztaságát is. A léleknek nagy és kis bűnöktől egyaránt tisztának kell lennie, sőt, a szándékos hibáktól, és a könnyelműségből elkövetett tökéletlenségektől is. A hűtlenség , akár a legcsekélyebb dolgokban, rögtön beszennyezi a lelket. tehát e téren 4 tennivalótok van: 1. Meg kell tagadnotok a testtől mindazt, ami rendetlen érzéki élvezet. 2. Meg kell tisztítani szíveteket minden olyan érzelemtől, ami nem az isteni, természetfölötti szeretetből fakad. 3. Az akarattól mindazt távol kell tartani, ami nem a jó és a helyes felé irányul. 4. Gondolatvilágotokból száműzni kell mindent, ami földies - a múltra, jelenre és jövőre vonatkozó aggodalmaskodást -, mert mindez csak bepiszkolja a lelkeket és Engem megakadályoz abban, hogy vele egyesüljek.

81. Az egészen szabad lélek szárnyalása

Jézus végtelen jóságában gyöngéden hajol le lelkemhez, mint egy anya a gyermekéhez. Ilyenkor szeretnék elrejtőzni, nyomorúságom tudatában megsemmisülni. Minél mélyebbre süllyedek nyomorúságom mélységeibe, annál nagyobb szeretettel közeledik Ő hozzám és talál rám. Akkor hatalmába ejti lelkemet és szeretettel oktat isteni dolgokra. Néha kifejezi kívánságát, hogy tanításait leírjam és így adjam tovább. Ezt teszem most is. Fáj, hogy ezt a megbízatást gyarlóságommiatt csak tökéletlenül vagyok képes teljesíteni. 1942 őszén, egy imádság közben, a következő tanítást adta az Úr: >> Három dolog szükséges ahhoz, hogy trónusomat rövid idő alatt fölállítsam egy lélekben. Ezek: kristály, szárnyak, és porszem. Szeretném, ha papjaim, különösen a lelkivezetők, gyakran beszélnének ezekről a dolgokról, és értékekről.<<

80. Az erények kimunkálása

Jézus mondta: >>Ne gondold azt, hogy Én kivételezek veled. Nem. Minden emberre egyforma bőséggel árasztom a kegyelmeimet. a ti feladatotok annyi, hogy fölismerjétek.<<

79. Fiat (latin, jelentése:LEGYEN)

Jézus mondta:>> Ahogyan a földön szüntelenül azt mondtam: " Atyám, legyen meg a Te akaratod" ,neked sincs más feladatod Amint egy emberként tettem, ezt cselekszem most is, istenségemben.<<>>istenségemben<<, rávezetett a szónak rejtett értelmére. Ezt az értelmét csak az képes felfogni, aki Benne él, mivel e rejtett értelem emberi szavakkal kifejezhetetlen. De én, Jézus kegyelme által, felfogtam, miként éli át Ő Önmagában azt a >>legyen<<-t, amelyre sokszor hivatkozott. Abban a pillanatban, mikor kimondta:>>Fiat!<<, láttam, hogy embersége és istensége egyszerre mondta; az egész Szentháromság egyesül az Ő akaratával. Világosan láttam, hogy Isten akarata, Fiat-ja akkor is megvalósulna, ha Ő semmiféle teremtményt nem teremtett volna (minthogy a teremtmények az Ő akaratának eszközei). Láttam, hogy Isten Fiat-jának nincsen sem kezdete, sem vége. Tudtam, hogy ez a Fiat Istentől ered és Benne van. Ez a Fiat az Ő akaratának éltető és megvalósító ereje és hatalma, amely nem más, mint a Szeretet. Egyszóval: láttam a legszentebb Szentháromság művét. Úgy láttam, hogy a teremtményeket illetően ez a Fiat egy fonál, amely Isten akaratából ered és két ágra bomlik. Ez a szétágazás Isten akarata és ereje által történt. A lelkekre vonatkozólag az egyik ág az örök üdvösséget, a másik az örök kárhozatot jelentette.. De a Fiat nem egyformán érvényesült a két fonal esetében; az üdvösség Fiatját Isten szabadon mondta ki, ám a kárhozatot mintegy kényszerítve. A Fiat kapcsán az Üdvözítő még a következőket mondta: >> Lányom! Föl akarom tárni előtted, hogy hogyan kell megvalósítani a léleknek a Fiatot. Ha a lélek nem csak szavakkal, hanem egész életével mondja ki, akkor egyesülök vele oly módon, ahogyan a három Személy egy lesz Istenben. Ha így egyesültem a lélekkel, akkor az már semmit sem akar tudni, látni, bírni, ismerni, szeretni és élvezni Kívülem. S ha ez a lélek hűségesen kitart Mellettem, közölni fogom vele magamat. Ebben a közlésben úgy ismerhet meg a lélek, ahogyan Én ismerem Önmagam. Ez a lélek a mennyországot fogja látni és ízlelni, mert Én vagyok a mennyország, és ahol Én vagyok és élek, ott találom meg dicsőségemet. Örömömet és boldogságomat megosztom azzal, aki az Én dicsőségem.<< >>Azok, akik a Fiatot élik, nem lehetnek meg bizonyos öröm nélkül, amely kívülről is megmutatkozik rajtuk. Öröm nélkül az Én szeretetem lángjától égő lélek is ellanyhul, kedvét veszti, végül pedig hitetlenné válik.<< Örömön az Úr nem a világias, bűnös örömöt értette, hanem a mennyei, szent, békés, csöndes derűt, amely fölmelegíti a szíveket, átsugározva másokra is. A lelket megerősíti és mind közelebb emeli Istenhez. Én, méltatlan lélek, átéltem valóságban ezt az örömöt , nem az én érdememből, Isten belső megtapasztalásából. Jézus tárta föl előttem, hogy másoknak is tovább adjam. Ezekről a dolgokról még semmit sem hallottam, és járatlan vagyok, nem merészelek ezekről beszélni, nehogy félreértsenek. Ami az alázatos lelket illeti, csodálatos dolgokat mutatott nekem Jézus. Az ilyen alázatos lélek Istent szinte kényszeríti, hogy hozzá leereszkedjék, mert az alázatos léleknek Isten nem tud ellenállni, amíg ugyanis az igazi alázatosságában marad. mindent Istenben látni, Istennel mindenre képesnek lenni, Isten által mindent elérni-ez a titkok titka. Oktalan világ! Oktalan ember! Hogy tudtok Istenen kívül mást keresni? Miért nem elég nektek az Isten?

78. Hol a tökéletesség?

Olvastam a Szentírásban: >> Legyetek tökéletesek.<< , és elszomorodtam. Jézushoz fordulva ezt mondtam: >>Jó Jézusom, hát hogyan is kérhettél tőlünk ilyesmit? Hogyan lehetnénk tökéletesek, bűnökkel, gyarlóságokkal megterhelve?<<>>Ha egy lélek Bennem él, akkor Én vagyok benne a tökéletes.<<

77. A lényeg

Egy éjszaka, amint fölébredtem, Jézushoz fordultam: >>Itt vagyok, Uram, virrasztok.<< - Ő így válaszolt: >> Számomra nem az a fontos, hogy mit csinálsz. Az a lényeg, hogy mindig Mellettem légy.<<

76. Megvilágosítások

Isten eredete: Egyszer megkérdeztem Istent: -Honnan származol, Istenem? -Önmagamtól. az Örökkévalóságtól.« És Jézus honnan származik? -lstentől, Önmagától és az Örökkévalóságtól.« És a Szentlélek Isten lehelete honnan származik? -lstentől, Jézus Krisztustól, Önmagától és az Örökkévalóságtól.« Mi az Örökkévalóság? -Nincs kezdete sem vége. Én magam vagyok. És hol a Te országod? -Benned.« És hol az én országom? -Bennem. És a kettő egy !« A misztikus életre való dolgok: Egy alkalommal így szólt hozzám Jézus: "Minden ember Isten leheletéből él. Isten lehelete a lélek, amely fönntartja életünket. Ha a lelket megérinti Isten. Ő Önmagával találkozik. Önmagával egyesül a szeretetben. A test csak eszköz. Amikor Isten találkozik Önmagával a lélekben, a lélek úgy érzi, a test megszűnt létezni."Isten nem emberrel találkozik! Nem! Isten és 'én' nem találkoznak! Isten Önmagával találkozik és Önmagával egyesül. Igy tudtam meg, hogy az élet: Isten lehelete. Maga Isten, aki bennem él. Isten lehelete éltet engem. A szentáldozás titka Egyszer megkérdeztem Jézust: "A szentáldozáskor Isten van mibennünk, vagy mi vagyunk Őbenne?« Mire Jézus így válaszolt: »A kettő egy és ugyanaz. Az Én Testem és Vérem a ti testetekbe és véretekbe költözik. Én bennetek lakozom, ti meg Énbennem.« Az Egyház Anyja Jézus mondta: A keresztség által mindenki részesül az istenélmény kegyelmében. De aki nem fogadja el a keresztség kegyelmi hatását, abban nem is terem semmi gyümölcsöt. A sátán nem látja, mi történik Isten és a lélek között. Ö csak figyeli az embert, és, arcvonásaiból olvas. A sátán leolvassa a gonoszságot az ember arcáról, és bizonyos abban, hogy övé lesz a győzelem. Ebben a küzdelemben Isten ígéretére kell figyelni: "ö megrontja fejedet, te meg sarka után leselkedel" A Boldogságos Szűz azért lett az Egyház Anyja, hogy mindenkor gondoskodjék gyermekeiről. S nem is kér mást, mint azt, amit egy anya a gyermekétől: bizalmat, hitet. Ennek az ima és az engesztelés köntösében kell megjelennie. Üdvösség Jézus mondta: »Ne aggódj amiatt, hogy ez, vagy az a lélek üdvözült-e. Ha valakiért mégis fohászkodni akarsz, mondd: »Jézusom, nem aggódom érte. Bízom irgalmas jóságodban. Legyen meg a Te akaratod, hiszen Te tudod, mily kedves volt nekem ez a lélek.« Egy lélekkel kapcsolatban se akarj egyebet. Te se akarj szentté válni. Csak szeress és merülj el Bennem. Mindig csak Rólam gondolkodj, Hozzám beszélj. Életed minden mozzanatában Velem találkozz. Én teszlek szentté. És minden várakozásodat felülmúlja majd az, amit így nyersz el Tőlem.« Az egyesülés kulcsa Jézus mondta: "A Velem való állandó egyesülés lényege, annak az átélése, hogy Én a léleké vagyok, a lélek pedig az Enyém. Hol van Jézus? Egyszer, halálosan kimerülve, úgy éreztem, Jézus nincs velem. Ijedten kiáltozni kezdtem: "Jézusom. Jézusom, hol vagy?« Akkor Jézus így válaszolt: "Én mindig ott vagyok, ahol te; csak te nem vagy mindig ott, ahol Én. Gondolkozz el ezen." Elgondolkoztam, s azt mondtam: "Jézusom, áldott legyen igaz szavad!" Szomjazó lelkek Azoktól a lelkektől, akikkel a tisztulás helyén lálkoztam, megtudtam, mennyire szomjazzák Jézus Vérét. Jézusomat is megkérdeztem efelől. Ő így lelt. »Amíg a földön csak egy szentmiseáldozatot bemutatnak, addig szent Vérem dúson árad a tisztuló lelkekre s a szenvedő emberekre. Földi misztikus életemnek titka ez. E titkot csak a Legszentebb Háromság ismeri. Titok marad ez mindaddig, amíg az utolsó ember is el nem hagyja a földet." Tovább érdeklődtem: »Jézusom, mi történik, ha a földön csak egyetlen szentmiseáldozatot mutatnak be? »Szentséges Vérem akkor is ugyanoly dúsan folyna a földi emberekre, és a tisztulás helyén időző szenvedőkre." A bűnösökhöz vezető út Éjjel Jézussal társalogtam, s látva, mennyire szereti a bűnösöket, ezt kérdeztem Tőle: »Van-e va mi, vagy valaki égen és földön, aki Téged a bűn lélektől eltéríthetne?" Jézus így válaszolt: »Csupán a bűnös maga teheti meg. Azonkívül nincsen hatalom, amely irgalmas szeretetem előtt a bűnösökhőz vezető utat lezárhatná." Az Irgalmas Szeretet csókjai Jézus mondta: »Ezek a szavaim mindenkihez szólnak, akik törekednek a jóra. Kedves gyermekeim! Az ember élete, ha Istenben folyik, mindenkor nagy érték. De mivel az emberi természet hajlik a rosszra, bízzatok irgalmas szeretetem jóságába hogy gyarlóságaitok Nálam állandó megbocsátást nyerjenek. Bármily gyarlóságot is kövessenek el ( itt Jézus hangsúlyozta, hogy nem bűnökről, hanem gyarlóságokról beszél ), ha nyomban megbánjátok és Hozzám futtok segítségért, csókot adok érte. Ha tízszer estek el naponta, tíz csókot kaptok érte.<< >>Ha azt mondjátok: holnap jobb leszek, magatokban bíztok, csókot nem kaptok.<<

75. A közvetítő

Igy szóltam Jézushoz: »Én Uram, miért általam szólsz oly gyakran papjaidhoz?« Jézus ezt válaszolta:» Nem te választottál Engem, hanem Én választottalak téged; de feltétel nélküli önátadásod, alázatosságod és buzgalmad megkönnyítette választásomat; meg is áldottam életedet sokféle szenvedéssel, hogy elhatározásodban mindenkor megerősítselek. Szócsövemmé tettelek, hogy meghallják hangomat, megértsék szavaimat, s megcselekedjék akaratomat. Ha másként tesznek, magukra vessenek.«

74. Késedelem

Igy szólt hozzám az ÚR:»Ismét mondom, ha Én magam késlekedem is, mert várom, hogy egyes papjaim még elnyerjék a megtérés kegyelmét, ti nem késlekedhettek! Minden perc késlekedéssel meghosszabbodnak a szenvedő lelkek kínjai; minden tovább nem halogatott megtéréskor a mennyország ereje diadalmaskodik.«

73. Rettenetes időszak közeledik

Jézus többször is elismételte:» Papfiaim! Most Szívem szól szívetekhez: olyan idők jönnek, amilyeneket még nem látott a világ. Szüntelen könyörögjetek a lelkekért és önmagatokért, hogy a mennyei Atya rövidítse meg a szenvedést, s ne hagyja elpusztulni azokat, akik imáik és engesztelésük által a világot fönntartják. Esedezzetek irgalomért!«

72. >>Imáidat elfogadom!<<

A papokért és az Egyházért imádkoztam, amikor a Szűzanya megszólított: »Kedves lányom! Imáid meghallgatást nyernek. Sietve jövök, hogy Egyházamat megszabadítsam bilincseiből, s megmenekítsem a kárhozat Útjára tért papi lelkeket. Szeplőtelen Szívem áldása volt imáidon és vezekléseiden: Fiam kegyelmeit sok bűnbánó lélek elfogadta.« A Szűzanya tudtomra adta, hogy az engesztelés hatására nagyon sokan megtértek, közülük többen külföldön.

71. »Halljátok meg hívásomat!«

»Lányom, úgy szeretem papjaimat, éjjel-nappal gondolok rájuk. Egészen az övék vagyok az áldozat bemutatásakor. Ott vagyok mellettük nehéz napi munkájukban, minden szenvedésükben, és mégsem vesznek észre. Mert önmagukat Elibém állítják, mert előbbrevalónak képzelik magukat Nálam. Szólok hozzájuk, de nem hallanak, mert önszeretetük, féltékenységük, nagyravágyásuk, fertőző gőgjük és a hiúság mindent elpusztító sarával betömték fülüket! Így, önmagukat elvakítva, süketen élik ezt az életet, amellyel megajándékoztam őket. Papjaim! Kedves papjaim! Halljátok meg hívásomat! Jöjjetek Hozzám! Hagyjátok el azt az utat, amelyet a pokol füsttakarója tesz sötétté! Térjetek meg, mert az idő már nagyon rövid! Ha vegképp elveszítetek Engem, senki sem segíthet rajtatok többé!«

70. A megváltó Vér szózata.

"Papjaim! Most az a Vér beszél hozzátok, amely a rátok bízott lelkek üdvösségéért a keresztfáról lecsordult. E mindenható Vér tisztított és szentelt meg benneteket is. Hasonlóképpen e Vér által ti is tisztítsátok és szenteljétek meg azon lelkeket, akiket felszentelésetek pillanatában rátok bíztam. Közöljétek velük a megváltás boldogító titkát, hogy ők is ott legyenek, ahol Én vagyok, s ahová benneteket is várlak. Megváltó Véremre kérlek benneteket, ne hagyjátok elpusztulni a rátok bízott lelkeket! Adjatok nekik egy pohár vizet, mert szomjaznak Engem. Adjatok nekik egy falat kenyeret, mert éheznek Engem. Adjatok nekik némi pihenést, mert elfáradtak az Én keresésemben. Adjatok nekik szelíd szavakat, mert a világ meggyötörte őket. Adjatok nekik őszinte imákat, mert száraz a lelkük, mint a sivatag. Adjatok nekik mennyei orvosságot, mert a bűn megsebezte őket. Mutassatok nekik szabadulást, mert tőrbe csalta őket a gonosz. Papjaim! Egy lélek megmentéséért mondjatok le a világról, annak minden múló javáról, mondjatok le még önmagatokról is! Szent reménnyel eltelve forduljatok Hozzám a haldoklók lelkének távozásakor. Hallgatok hívó szavatokra, s közös erővel eltiporjuk a pokol szörnyetegét. Bízzatok Bennem! Aki halálakor az örök halál felé indul, imáitok szent ereje által az örök életbe érkezhet!<<

69. A teremtés pillanata

Amikor Jézus lábainál térdepeltem, elétártam egyik nővértársam kérdését: »Jézusom, mondd meg, van-e különbség az Atyaistennek az egyszerű emberek, illetve a felszentelt papok iránti szeretetében teremtésük pillanatában?« Jézus így válaszolt: "Minden lélek egyenlőképpen részesül mennyi Atyám szeretetében most és mindenkor. Minthogy Atyámban a változásnak árnyéka sincs, szeretete sem lehet változó. A teremtmények azok, akik különbözőképpen fogadjátok be ezt az állandó és változhatatlan szeretetet. Az a lélek, aki alázatosan, őszintén és hűségesen engedélmeskedik akaratomnak, jobban eltelik a mennyei Atya szeretetével. De bizony mondom neked:ha egy homályos fémlemez nem tükrözi vissza tökéletesen a fölé hajló arcot, semmi kára nem származik abból. Ám a tükröt, amelyet a gondatlanság szennye letörülhetetlenül befedett, összetörik.«

68. A haldoklók szolgálata

»Papjaim, ti, akik Engem igazán szerettek, s életeteket is feláldoznátok Érettem, hallgassatok meg! Ha haldoklóhoz hívnak benneteket, akinek lelke távozni készül testéből, ne háborogjatok, ne zúgolódjatok! Mindent félretéve fussatok, hogy lelkét megmentsétek!«

67. Egy bűneiből megtért paphoz

>>Én, Jézus, vagyok az öröm és az örök boldogság. te pedig, boldog paptestvérem, a földi élet sötét felhői ellenére megleltél Engem. Én ugyan már réges-régen kerestelek és hívtalak, de te akkor még nem fértél Hozzám. Most viszont rámtaláltál, s Én is rádtaláltam: Enyém vagy! Légy mindenkor hűséges Hozzám, mert nagyon szeretlek. Jöjj Hozzám bátran és ne félj! Én téged Szívemre szorítlak, lelkedbe lehellem szeretetemet, örök boldogságomat és szentséges békémet. Megáldalak isteni erőmmel, hogy szeress Engem nagylelkűen és szolgáld a lelkek üdvösségét.«

66. A természetről

>>Paptestvéreim! Én, Jézus szólok hozzátok. A mindennapi kenyeret, s mindazt, ami életetek fönntartásához szükséges, ne a természet adományának tulajdonítsátok. Ami jó, azt ne a természetnek köszönjétek. Az úr ti vagytok. A természet csak szolga, amely földi életetek során szolgál benneteket, s mikor e földi élet véget ér, testetekkel együtt számotokra a természet is porrá változik. Ha úgy képzelitek, hogy a természet a ti istenetek, a természettel együtt ti is örökre elpusztultok. Vigyázzatok, nehogy a természet áldozataivá legyetek! Mindenben Engem lássatok, akkor nem váltok semmivé a természettel együtt. A természet szépségeiben is az én szépségemet vegyétek észre, a természetes örömben is az én örömömnek örüljetek. Ha így tesztek, megértitek, hogy Én vagyok mindennek kezdete és vége, Én vagyok forrása a mindenségnek, s Rajtam kívül semmi nem lett, ami lett.«

65. »Társalogjatok Velem!«

»Kedves papfiaim! Életek legyen csendes és összeszedett. Szeressétek a szemlélődő imádságot. Szeressétek a zavartalan, szótlan visszavonultságot. Figyeljetek a lelketekben működő kegyelmi hatásokra. Gondoljatok Rám gyakran, szeressetek Velem foglalkozni. Társalogjatok Velem, ügyes-bajos dolgaitokkal forduljatok Hozzám! A misztikus kegyelem szent pillanataiban szótlanul pihenjetek Bennem. Az így nyert kegyelmek hatását akkor tapasztaljátok majd meg, amikor visszatértek a mindennapok gondjaihoz. Látni fogjátok, másként gondolkodtok, szóltok, cselekesztek; halljátok szózataimat, s meg is értitek őket nyomban. Akinek van füle a hallásra és hívásomat követi, evilági élétét elveszítette Bennem, s Engem megtalált, már itt, az evilági életben.« »Kedves papjaim, szeretném, ha nemcsak az áldozat bemutatásakor találkoznátok Velem. Találkozzatok Velem a földi élet sivár mindennapjaiban is. Találkozzatok Velem, amikor a világ összeesküszik ellenetek, amikor nektek támadnak vádlóitok, amikor igazságtalanul üldöznek titeket, Nevemért.« »Hallottátok, hogy megmondatott nektek: papok vagytok ti mindörökké, Melkizedek rendje szerint. Megértettétek, hogy utatok e világban rövid és keskeny; beleegyeztetek abba, hogy nem kívántok más örömet és gyönyört, mint az örök életét; tudomásul vettétek, hogy Velem együtt meghaltatok a kereszten, s ezt a halált ti el is fogadtátok. Akkor hát miért akartok föltámadni e világra? Miért keresitek az örök kárhozatra való megszületést? Bizony mondom nektek, amit kerestek, azt fogjátok megtalálni.<<

64. A misztikus élet

»Kedves papfiaim! Megvigasztalódom, ha látom szívetek mennyire vágyódik Utánam; hogy mennyien szomjúhoztok Engem, s mennyire eltelik lelketek az Én isteni jelenlétemmel. Tudjátok meg: Én titokzatos módon bennetek élek, csak hogy Atyám dicsősége nyilvánvalóvá legyen. Éljetek tehát tisztán és menten a teremtmények rendetlen szeretetétől, nehogy ez a dicsőség ellenetek valljon ama napon.«

63. Az engesztelő élet

»Kedves papfiaim! Váljatok engesztelő áldozattá isteni kezemben. Könyörögjetek a Mennyei Atyához, hogy a béke kegyelmének érkezésekor legyen irgalmas a szenvedő emberiséghez. Kérjétek, akadályozza meg, hogy a fordulópont elérkeztekor elpusztuljanak az emberek.«

62. A boldog papi élet

»Kedves papfiaim! Mindennapi életetekből öröm és derű sugározzék! Éljétek meg az üdvözültek boldogságát, már itt a földön! Ettöl fog megtisztulni a világ. Így lesz képes befogadni a nagy kegyelmet az eljövendő világbékét. A kegyelem nem késik legyetek készen és imádkozzatok.«

61. A kegyelem fénylő köntöse

»Kedves papfiaim! Öltsétek magatokra az életszentség fénylő köntösét. Ragyogtassátok ezt a fényt azok között, akik magukrahagyva, lelki sötétségben élnek, s Engem csak tétován, tapogatózva keresnek. Ne ítéljétek meg őket, mert elhagyatottságuk miatt lettek a bűn és a test áldozatai. Sugározzátok a kegyelem fényét minden magányos lélek, elhagyatott paptestvér szomorú, sötét életébe. Lássátok meg sebeiket és gyógyítgassátok őket! Míg van időtök, addig tegyétek a jót! Ne feledjétek: amit egynek cselekedtek a legkisebbek közül, Nekem teszitek.«

60. A segítőkészség köntöse

»Kedves papfiaim! Öltsétek magatokra a segítőkészség köntösét! Vezessétek az alázatosság útjára azon papfiaimat, akik máris a győzelem hegyén érzik magukat hamis biztonságban. Mondjátok gőgös papjaimnak: Én, Jézus, a kicsinyeket szeretem, de a nagyokat is befogadom. Befogadom és magamhoz ölelem őket, hogy alázatosságuk nagyságához és gőgjük kicsinységéhez mérten a lelkek megmentésének feladatát bízzam rájuk, hogy apostolokká avassam őket imádságos és engesztelő életük által.«

59. Az alázatosság köntöse

»Öltözzetek az alázatosság köntösébe, bajban, örömben egyaránt. Szeretettel nyújtsatok kezet a nagyravágyóknak és dölyfösöknek, s ne tagadjátok meg tőlük a közösen végzett imát. Világítsatok nekik örökmécses gyanánt, hogy a becsvágy útjáról letérjenek, Hozzám jöjjenek, alázatosságomból merítsenek. Ha így cselekszenek, megáldom életüket a bűnbánat szentségével s megmentem lelküket a további veszélyektől.«

58. A szelidség köntöse

"Öltözzetek az Én szelídségembe. Legyetek szelíd bárányok a kiéhezett farkasok között. Megértéssel szemléljétek őket és fáradhatatlanul imádkozzatok értük.«

57. Az isteni erények köntösei

Jézus így intette a Neki fölszentelt lelkeket: "Kedves papfiaim! Örülök, ha szeretetemet szeretettel viszonozzátok, és kitartotok Mellettem bármi bajban. Öltsétek magatokra erényeim köntösét, hogy lelketek nagy ellensége ne férkőzhessen hozzátok ravasz hazugságaival.«

56. A Szűzanya palástja

Jézus így tanított: "Ha papjaimért imádkozol, kedves lányom, mindenkor Szeplőtelen Édesanyámhoz fordulj, ő a papi, lelkek Édesanyja. Imátokat meghallgatja, s papfiait megoltalmazza a veszélyektől. Királynői palástjával takarja be őket, és anyai szeretettel vigyáz rájuk, hogy el ne kárhozzanak.«

55. Kegyelemszikra

Jézus így szólott a Tőle elpártolt papokhoz: »Itt az Én órám, hogy ismét szóljak hozzátok; de a ti órátok is közel, amikor majd ti szóltok Hozzám. Kedves papfiaim! Álljatok meg és gondolkozzatok el szent hivatásotokon és az örök számadáson. És ti, testvéreim, akik a világnak engedve, Tőlem elpártoltatok, s most szabadon éltek a test kívánságai szerint, lám, boldogok mégsem vagytok. Nem lehettek boldogok, mert szeretetem, régi, hűséges életetek miatt egy szikrányi kegyelmet megóvott számotokra, s ez a kegyelemszikra, mint a lelkiismereti vádló szava, nem hagy nyugodni benneteket. Térjetek vissza Hozzám, az irgalmas Szeretetkútfőjéhez! Ha rámtekintve elfeledkeztek a világról, Én is elfeledem bűneiteket; de ha Rólam feledkeztek el, bűneitek fognak ítélni felettetek!«

54. A végnélküli tüzes lánc

A Szűzanya többszöri felszólítására szokásos éjjeli engesztelésemet azokért a papokért végeztem, akik véglegesen elpártoltak Jézustól. Éjfél után egy óra körül Jézus így szólt: »Egyszer mindenki látni fogja azt a végnélküli tüzes láncot, amelyre a papjiaim vannak felfűzve, akik Engem, Jézus Krisztust, Megváltójukat, a gyóntatóhelységben cserélték föl a pokol örökös kínjaival. Ezek a papi lelkek a gyóntatószéket átkozzák a pokolban, és fájdalmas jajkiáltásaik közepette az ott elkövetett bűnökre emlékeznek.« (Ekkor különös dolgot tudtam meg Jézustól.) »Évekkel ezelőtt már küldtem egy figyelmeztetést és kértem Rómát, hogy az Egyház vezetősége ne hagyja rendezetlenül a gyóntatóhelyek kérdését, és a gyónás lefolyását. (Jézus tudomásomra hozta, hogy nem kívánja a hatodik parancs elleni vétkek részletes kitárgyalását, a bánat a fontos.) Negyven év is elmúlt, kérésemet mégsem vették komolyan, minden maradt a régiben. Vajon ki felelős az elkárhozott paptestvérek lelkéért? Az, hogy az Egyház vezetősége a hagyományos gyóntatószék helyett gyóntatószobát ajánlott, egyes papjaimnak ajtót nyitott újabb bűnre.«

53. A győzelem hegye

A pápa számára ezeket mondta Jézus: »Fiam, áldott fiam, nézz körül, és tisztítsd meg a városokat azoktól, akik az igazság ellen harcolnak és megölik az igaz életet! Állíts őröket a városok kapui elé, nehogy még gonoszabb vadállatok hatoljanak be a házakba! Nehéz munkáid közepette Szeplőtelen Anyámra emeld tekinteted; ragadd meg anyai kezét és megerősödsz. Ő felvezet téged a győzelem hegyére, oda, hol tanítványaim is megláthatták színeváltozásomat. Bízzál benne! A világ feletti hatalmat és uralmat Szeplőtelen Anyám kezébe helyeztem !«

52. Az angyali pápa

»Kedves gyermekem! Már régebben közöltem a világgal, hogy ezekben a napokban egy szentéletü, angyali pápa fog uralkodni. /XII. Pius pápa/ Alázatossága, szentsége, és engesztelő élete az emberiségért arra indítottak, hogya kegyelem sugarát ki árasszam az egész világra.«Egyszer láttam, amint az Üdvözítő könnyeket töröl le a Szentatya arcáról, amelyeket a világ bűnei miatt ontott. Nagyon megindító volt ez a látvány. Mindig szerettem és tiszteltem a Szentatyát. De amióta Jézus sok mindent közölt a pápáról, azóta még nagyobb szeretettel és részvéttel vagyok iránta.

51. A világ feletti hatalmat és uralmat Szeplőtlen Anyámnak adtam át.

A második világháború folyamán egy napon Jézus kifejezte aggodalmát Rómát illetően. Nyomatékkal mondta: »Akaratom, ogy áldott fiamnak, a pápának tudomására hozzák, ne hagyja el a Vatikánt. Ha elhagyja, az ellenség azt nyomban rombadönti. Ha azonban helytartóm ottmarad, megvédem a Vatikánt.« Az üzenetet átadták. A Szentatya nem távozott el a Vatikánból. A bombatalálat Castelgandolfót érte, ahová korábban szándékozott menni.

50. >>Én Vagyok Minden!<<

A fenti közlésekről valójába hallgatni akartam, gondolván, hogy Jézus nálam nélkül is el tudja érni, amit akar, és így elkerülhetők lennének az esetlenségemből adódó kellemetlenségek. De az Úr ezt mondta: »Gyermekem! Nem tudod. hogy az Én igám könnyű és édes azoknak, akik Engem szeretnek? Lehet valami nehéz, ami könnyű? Lehet keserű, ami édes? Lehet valami kellemetlen, ami kellemes? Mármost: Én vagyok minden! Én nemcsak akkor vagyok a te boldogságod, amikor éppen hozzád beszélek, hanem mindig: akkor is, ha arra szólítalak föl, hogy beszélj az Én közléseimről. Ezért nem szabad hallgatnod! Én folytatom a művet, amelyet néhány pap oly nehéznek talál.«

49. Két aranykapu

Egyszer két elöljárót mutatott nekem az úr. Szomorúan mondta: »Tekintsd meg ezt a két aranykaput, lányom. Minél szebben ragyognak ezek az emberek felé, annál nehezebb Nekem belépni rajtuk.«Ez a két lélek szép volt, de nem akartak meghajolni az Úr akarata előtt, és elutasították közléseit.

48. Ne szomorkodj

Nekem azt mondta Jézus: "Ne szomorkodj azért, hogy oly nehezen ismernek el Engem és oly könnyen ellentmondanak Nekem. Ez az én sorsom itt a földön. Ennek így kell lennie. Nem az fáj Nekem, hogy a lelkek oly félénken jönnek Hozzám, hanem az sebzi meg isteni Szívemet, hogy néhány pap egyáltalán nem hajlandó fölismerni Engem. Még te is kételkedtél Bennem! Biztosítalak, hogy közléseim miatt nem ér semmi károsodás!« Jézus ezeket a második világháború idején mondta, jelezve azonban a későbbi szenvedéseket is, amelyek Magyarországra szakadnak, mivel az illetékesek oly kevéssé engedelmeskedtek akaratának.

47. Nincs külső csodajel

Bizonyos idő elteltével így szólt hozzám az Úr: "Papjaimnak tudniok kell, hogy semmiféle csodajelet nem kívánhatnak. Most nem csodálatos kenyérszaporítás, hanem a bűnösök még csodálatosabb megtérése által fogom magamat kinyilvánítani. Ne kívánják hát a külső csodát; ha hisznek, megmenekülnek; ha nem hisznek, bűnhődni fognak.«

46. Könyörgés csodáért

Egy napon Jézushoz járultam a szentségházhoz, hogy segítségét kérjem az akaratának ellentmondó elöljárókkal szemben. Kértem, műveljen nem is egy kicsiny, de egy hatalmas csodát, hogy a kétkedőket meggyőzze üzeneteinek valódiságáról. Az Úr így felelt: »Bízd rám a dolgot! Az Én órám még nem jött el. Ha majd eljön, mindenkinek felnyílik a szeme, a köd eloszlik. Akkor mindazok, akik most szenvednek és velem dolgoznak, ámulni fognak mesterművemen. Örökké fogják élvezni annak gyümölcseit.«Minthogy többen is elutasították ezt a feleletet, újra kértem az Urat, adjon valami jelet. Jézus ekkor erélyesen így szólt: »Lányom! A szükségeset már megtettem. Miért nem fogadják el ezt? Én vagyok szolgáim ura. Miért nem ragadják meg kinyújtott kezemet, s miért nem követnek azon az úton, amelyen engem fölismerhetnek?« Az Úr ezután említett egy bizonyos jelet, amely által egyesek már majdnem fölismerték, de mégsem léptek az útra. Az Úr itt azt mondta: »Miért visszakozott az a lélek, akinek pedig megadtam a világosságot, és már majdnem fölismert Engem? És miért köti meg kezemet az az alattvalói által befolyásolt elöljáró, akinek hatalmában állna megengedni, hogy papjaim és a Nekem szentelt lelkek között munkálkodjanak. Jaj a lelkeknek, akik ellenállnak! De méginkább jaj azoknak, akik másokat is arra sarkallnak, hogy ne hajoljanak meg Elöttem!«

45. A tilalom Ideje

Egy szentmise alatt figyelmeztetést kaptam Jézustól, siessek leírni és továbbadni üzeneteit, mert a tilalom ideje közel van. Akkor elcsüggedve így panaszkodtam: »Mindig ezzel az írással kell vesződnöm! Sokat szenvedek emiatt.« Jézus rosszalta szavaimat és ezért egy időre elhagyott. Azután viszszatért és így szólt: »Leányom, azt gondolod, hog más eszközeim, akikhez szóltam, nem szenvedtek és nem fáradoztak? Bizony, mondom neked, sokat dolgoztak és mindig újból összeszedték erejüket. Én mindenkor megadtam nekik a szükséges kegyelmeket, és megadom neked is, hogy feladatodat hűséggel el tudd végezni.« Akkor új erőt nyertem a munkához.

44. A közelgő szenvedések

Láttam előre, lélekben, azokat a szenvedéseket, amelyeket el kell viselnünk csakhamar. Ez a látvány nem volt oly fájdalmas, mint a szenvedő Üdvözítő látványa. Jézus rám nézett és azt mondta: »Gyermekem, böjtölj és imádkozz azokért a papokért, akik ellen nem dolgoznak. Ők nem élnek a hit tanítása szerint. Figyelemmel kísérem minden szavukat és tettüket. Ez még csak a kezdete a csapásoknak. S ha ez csak a kezdet, mi jön még akkor, ha nem térnek meg?! Papjaim! Hivők! Ha majd bekövetkeznek á csapások, ne gúnyolódjatok hű szolgáimon és ne mondjátok: »Látjátok, az Úr nem mentett meg minket, jóllehet ezt oly gyakran hirdették!« Nem! Hűséges híveim mindent megtettek, de munkájukat meghiúsították a szembeszegülő papok.« Ezeknél a szavaknál láttam azokat a szerzeteseket, akik Rómában éppúgy, mint az egyes püspökök mellett, Jézus műve ellen működtek. Jézus előtt ez nem volt titok, és éppen ezért szenvedett oly sokat. De láttam azt is, hogy mindezt türelmesen viseli, csak vár és vár. A szembeszegülő papokra utalva mondta: »Ez most a ti órátok, de elérkezik majd az Én órám is.«

43. Bogáncs és vasvessző

Más alkalommal így szólt hozzám Jézus: »Több fájdalmat és szenvedést okoz Nekem egy kételkedő, vagy hitetlen papi lélek, mint ezer más lélek; mert míg az utóbbiak bogánccsal csapnak arcomba, amikor szembeszegülnek akaratommal, az előbbiek vasvesszővel zúzzák Testemet.« »Azokat a papokat, akik tudatos ellenszenvből, vagy gyűlöletből megkötöznek Engem, nem az Én isteni akaratom vezeti; ezek nemcsak az Én terveim, hanem kiválasztottaim ellen is harcolnak. Amíg kételyeiket és gonosz szándékaitokat el nem vetitek, s míg alázattal nem törekedtek arra, hogy Én legyék bennetek minden, ígéreteim nem fognak beteljesedni lelketekben.« »Jaj nektek, hálátlan és keménynyakú papok! Mily könnyen elháríthatnátok az akadályokat! Mily könynyen meg tudnátok menteni hazátokat és részint az egész világot, ti magatok! De hitetlenségtek megkötözve tart Engem azokban a lelkekben, akik által terveim keresztülvihetném. Mivel saját hibátokból terveimet és akaratomat meghiúsítjátok, ezáltal magatokra vonjátok az igazságos büntetés csapásait, de nem csak magatokra, hanem azokra is, akikkel éltek.« »Lányom, irgalmas szeretetem helyet kell hogy adjon az igazságosságnak. Látni fogják nyakassaguk következményeit!«

42. Kegyelemtől megfosztott lelkek

1942 során az Üdvözítő sok olyan lelket mutatott nekem, akik akadályok miatt nem részesülhettek kegyelemben. Ha ezek a lelkek egyűttműködhettek volna Isten akaratával, Magyarország, és az egész világ, sok veszedelemtől megmenekűlt volna. Amikor az Úr ilyen dolgokat mutat nekem, kimondhatatlanul sokat szenvedek. Eddig nem tudtam, hogy ekkora nagy az emberek felelőssége. Jaj azoknak, akik miatt Isten kegyelemadományai hiábavalókká válnak! Nemcsak azok jutnak a kárhozat közelébe, akik a kegyelmet visszautasítják, hanem azok is, akik ezek mulasztásai miatt nem részesülhetnek kegyelmekben.

41. Irgalom helyett igazságosság

Egy alkalommal Jézus kinyilvánította nekem az elveszett kegyelmek titkát. A lelkek két csoportját mutatta meg nekem. Az első csoport imái és áldozatai fölszálltak Hozzá az égbe, és Ő kegyelmekkel tele kinyújtotta mindkét kezét Magyarország fölé. A lelkek másik csoportja nem élt áldozatos életet, de ráadásul másoknál is kigúnyolták az ilyen törekvéseket. Ezek a lelkek, nagy fájdalmakat okoztak Jézusnak szándékosan és erőszakkal megakadályozták abban, hogy kegyelmeit a jóknak megadja. Ezért azt mondta nekem Jézus: »Nézd, kedves gyermekem! A jó lelkek kegyelmeket kérnek Tőlem, s Én szívesen teljesítem is kérésüket. Akkor azonban megjelennek a gonosz lelkek, és megakadályozzák a kegyelmek szétosztását. A Nekem szentelt lelkeknek tudniok kell, hogy a gonoszak bűne következtében nemcsak a rosszak, hanem a jók is szenvednek, mivel a rosszak megakadályozzák, hogya szeretetre és igazságra szomjas lelkek vágya kielégítést nyerjen.«Megrázó látomás volt ez, amelynek hatása mély nyomokat hagyott lelkemben. Megkérdeztem hát Jézust, miként lehetséges, hogy egy gonosz lélek ilyen nagy akadályt jelent. Az Úr erre így válaszolt: »Luther is egy ember volt, Loyolai Ignác is az volt. S mily nagy különbség van e között, amit ez a két ember tett! Választottaim lanyhaságai és bűnei olyan fájdalmat okoznak Nekem, hogy belehalnál a szenvedésbe, ha annak csak töredékét érezhetnéd!«

40. A béklyó

1943-tól kezdődően az Úr hét alkalommal kérte, oldozzák fel köteleit. Egy alkalommal így szólt hozzám: »Közölni akarom Rómával és fiam, páter G. előljáróival, vegyék le Rólam a béklyót, ha dicsőségemet látni és áldásomat elnyerni akarják.«Máskor így szólt: »Lányom! Utoljára intem elöljáróidat! Ha ők nem engedik, hogy fiam által megerősítsem a szolgálatomban fáradozó, gyenge és erőtlen lelkeket, nem fogják elkerülni a büntetést.« Amikor az Úr így szól hozzám, én is nagyon szenvedek. Sokszor inkább meghalnék, minthogy az Üdvözítőt így lássam, és panaszait hallgassam anélkül, hogy képes lennék Neki segíteni.

39. »Áldozd föl magad«

Az Úr a következő szavakat intézte hozzám: »Lányom áldozd föl magad azokért az elöljárókért, akik gőgös önteltségük miatt keresztezik akaratomat, és sötétben, távol vannak Tőlem. Azt akarom, hogy fölismerjenek Engem a valóság fényében, megtisztuljanak a szeretet tüzében, s kövessék a végtelen szeretet parancsait.««Lányom, imádkozz és áldozd föl magad ezekért az elöljárókért, akik Engem nem akarnak fölismerni a lelkekben. Sokat kell szenvednem ezért, mert szeretem őket, s szeretném, ha alattvalóikban fölismernének Engem. Imádkozz megvilágosításukért! Fontolják meg ezek az elöljárók, hogy Én vagyok az igazi, és legfőbb elöljáró, Én vagyok az egyetlen Úr, aki szabadon cselekszik, akit semmi és senki meg nem köthet. Helyetteseim, tudnotok kellene, miért beszélek hozzátok ilyen kemény szavakkal! Uralmam nem önkényuralom, hatalmam nem erőszak! Ha szólok, tiértetek szólok; engedelmeskedjetek, míg nem késő!« Ezután két hónapon át nem beszélt az Úr az elöljárókról. Két hónap múltán ismét láttam az Urat: szomorúan tekintett azokra az elöljárókra, akik köteleket készítettek elő, hogy Őt megkötözzék. Az Úr sírt miattuk, de méginkább sírt azok miatt, akik elöljáróik engedetlensége következtében elvesznek. Fájdalmában így szólt: »Eltávolítom utamból ezeket az elöljárókat! Lányom! Szavadat véreddel írd le és küldd el hozzájuk: amit megkezdtem, azt be is fogom fejezni; amit akarok, azt meg is valósítom - ha nem általuk, hát mások által.«Megértettem, hogy az Úr előre jelezte bizonyos előljárók halálát; ez a halál kegyelem volt számukra, mert ezáltal a nagyobb rosszat kerülték el: tévelygő életük folytatását.

38. Az akarat szabadság

Majd így szólt az Úr: »A szabadakarat és az ebből eredő mentegetőzés az oka, hogy sok vezető visszautasítja kívánságaimat, amelyeket alattvalóik által kérek. Vigyázzanak, nagyon vigyázzanak az elöljárók! Mert sokan akadályokat gördítenek kegyelmeim elé.« úgy láttam, hogy az Üdvözítő sokat szenved az elöljárók miatt, akik szembefordulnak akaratával. Az Úr szavai szerint egyes elöljáróknak súlyosan bűnhődniök kell emiatt.

37. »Imádkozz megvilágosításukért!«

Nehéz és komoly feladat volt számomra, hogy közöljem az elöljárókkal az Úr hozzájuk intézett kívánságait, intéseit, korholásait. Ilyenkor úgy éreztem, valaki más cselekszik általam. Máskülönben aligha tudtam volna egyetlen szót is leírni, mert a papi méltóság oly nagy és szent dolog előttem. Mióta ezt a méltóságot az Úr nekem megmutatta, megsemmisülve érzem magam a papok előtt. Csak semmiségem tudatában adhatom át lelkemet, eszközként, az Úrnak. Életemet ezerszer is föláldoznám a vétkező papokért. Az Üdvözítő - jóllehet a bűnben élő papokat korholja bűneik miatt - mennyei Atyja előtt mégis védelmezi őket és így imádkozik értük: »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek; mert ha tudnák, nem bántanának meg, hanem szeretnének. Kérlek, irgalmazz nekik, csillapodjék jogos haragod.«Az ima után láttam, mint viszi kegyelmeit ezekhez a papi lelkekhez sietve az Üdvözítő, részint belső sugallatok, részint más személyek szavai útján.

36. A világ pusztulása

»Lányom, közöld papjaimmal, ha nem térnek meg ők is, és az egész világ, a bűnök sokasága miatt el fog pusztulni. Szavaim igazak. Aki szavamat megfogadja, élni fog; aki elveti, elvész. Papjaim, egyetlen kívánságom, hogy a bűnösök megtérjenek, szeressenek Engem és nyújtsanak elégtételt bűneikért. Mindenkinek abban a tudatban kell élnie, hogy élete - bűnei sokasága miatt -már csak az Én akaratom és szeretetem által maradhat fönn és gyarapodhat. Az ilyen lélek szeretetben és engesztelésben éljen. A test szenvedésre és engesztelésre, a lélek imára és hódolatra, a szív pedig boldogságra és szeretetre teremtetett. Én vagyok a Szeretet. Ahol az Én szeretetem él, ott élek Én, ott imádkozom és hódolok. Béke, csend és öröm honol az ilyen lelkekben. Ezek az Én végtelen szeretetemnek gyümölcsei.« »Lányom isteni Szívem nem nézheti tovább, mint nélkülözi a bűnös és szenvedő emberiség, az igazi, a boldog életet. A világ nyomorúsága irgalomra indít: meg akarom ajándékozni a világot szeretetem gyümölcseivel."

35. Ellenállás az elöljárók részéről.

1941-ben egyszer azt mondta nekem Jézus: »Az akciót bátran és buzgón meg kell kezdened, hogy isteni terveim megvalósuljanak.« Ugyanezen év nagyhetében láttam, mint szőnek terveket lelkivezetőm sorsáról elöljárói és néhány más pap. Az Úr nem helyeselte terveiket, mert azok az engesztelési mű ellen irányultak. Jézus azt mondta: "Isteni akaratommal ne helyezkedjenek szembe; célom nem más, mint eltévelyedett és bűnös papjaim visszavezetése Szívemhez, kiválasztott edényeim által.«Az elöljárók megbíztak, hogy jelentsem Jézusnak: az engesztelés műve négy, vagy öt év múlva kezdődhetne. Az Úrtól a következő választ kaptam: "Lányom, mondd meg gyóntatóatyádnak, és általa az elöljáróknak, hogy az engesztelés művének most rögtön el kell kezdődnie, hogya lanyha papokat és a Nekem szentelt lelkeket megmenthessem; vajon el lehet-e odázni az aratást, ha a gabona már beérett? Vajon meg lehet-e várakoztatni a magas vendéget, ha a házatokba betérni készül? Ha nem siettek, eső és jég veri tönkre a vetést, s a vendég más szállást keres magának.«Az elöljárók úgy gondolták, sok idő van még arra. Képtelenségnek tartották, hogy Magyarországon háború lehet. Nem létezik.- mondták -, amikor ezt is megüzente nekik Jézus -, itt senki sem akar háborút. - És engem a bolondok házába akartak csukatni. Ám mikor mégis bekövetkezett, akkor sem hitték buzgalommal, hogy végre komolyan az egész országnak engesztelnie kell. Holott Jézus kérésükre jelet is adott: Előre megmondta, hogy az első bombatalálat a városmajori templomot fogja érni. Ekkor már a hercegprímás felszólítására sokan térdenállva hordták a köveket a Normafához, ahol az engesztelő kápolna alapkövét Mindszenty bíboros maga tette le. Az Úr mindezekhez hozzátette: "Ha az elöljárók késlekednek, szólítsd fel őket, feleljenek a következő kérdésre: vajon vállalják-e a felelősséget azokért a lelkekért, akiket eszközeim által megmenthetnék, s akik őmiattuk mégis elvesznek? Háromszor is gondolják meg a választ! Én, a lelkek Ura, nem hagyom, hogy a körülményekre és más személyekre hárítsák a felelősséget! Az elöljárók tegyenek eleget kívánságomnak, és engedjék, hogy választottaim által szabadon működhessem.«Amikor az előljárók úgy döntöttek, hogy lelkiatyámat egy tanintézetbe helyezik oktatónak, így szólt hozzám Jézus: »Nem akarom, hogy a páter tanítson. Azt akarom, hogya papok és a Nekem szentelt lelkek közt tevékenykedjék. Várok rá a piszkos és elhanyagolt szentségházakban! Nem élhetek tovább az omladozó templomok falai közt, a romlásnak indult ostyákban. Nem tűrhetem, hogy egyes papok lanyhasága miatt annyi sok lélek elvész. Kívánom, hogy ez a mű minél hamarébb megkezdődjék!«Más alkalommal az Úr még nyomatékosabban szólt: »Fiam, jöjj! Várok rád és követőidre! Ne féljetek a feladatoktól.- Veletek vagyok és veletek maradok! Bízzatok Bennem, és kövessetek, s látni fogjátok csodáimat a lelkekben, és megdicsőülésemet az Egyházban!« Egyeseknek nem tetszett, hogy Jézus sürgeti az engesztelés művét. Erre Ő így válaszolt: »Megütköztök-e az anyán, aki gyermekét minden áron meg akarja szabadítani a halálos veszélytől? Képmutatók! Nem nagyobb-e az Úr szeretete egy anya szereteténél? Évszázadok óta várom ezt az időt, amikor megkezdhetem Egyházam megtisztításának művét, amikor papjaim által eltörülhetem a bűnt, legyőzzem a sátánt, s kinyilvánítsam minden hatalomnál erősebb hatalmamat!« Látomásban láttam, hogy a bűntől való megtisztítás műve az egész világot érinti; láttam azt is, hogy ez szerte a világon megkezdődött, de gyorsasága és hatékonysága a papok buzgalmától függ. Amikor némelyek a világ vége felől kérdezősködtek az Úrtól, azt a választ kaptam: »Nem a világ vége, hanem a bűnök vége van közel! Hamarosan véget ér sok lélek kárhozata, és szavaim beteljesednek: egy akol lesz és egy pásztor.« Láttam, hogy a másvallásúak minden ellenkezés nélkül lépnek be a megtisztult és megszentelődött Egyházba, de csak akkor, amikor a bűn legyőzetett, és a sátánra láncot vetettek. Azokhoz pedig, akik nem hitték, hogy az Úr üzenhet nekik, így szólt: »Papjaim, akik szerettek Engem, hogyan is gondolhat játok azt, hogy Én nem üzenhetek oly szavakkal, amelyek a lelkek javát szolgálják? Azt mondtam nektek: Én veletek maradok a világ végezetéig. Amikor veletek vagyok, vajon lehetek-e tétlen? Lehetek-e néma, amikor tudom, hogy szavaim ezer és ezer lelket menthetnek meg? Én le tudom leplezni a hamis prófétákat és meg is fogom tenni. Ha nem tudnám megtenni, hogyan is lehetnék Én Szeretet, Világosság, Gondviselés? Már az első emberpárt is bűnbánatra szólítottam fel. Ezt tettem előfutárom: Keresztelő János által. S nem adtam-e magam is példát a bűnbánatra, engesztelésre, az áldozatos életre? Nem ezért vagyok-e a szentségházakban, hogya lelkeket a szeretetre és az engesztelésre vezessem? Nem azért élek-e díszes ajtóik mögött, hogy bennük kiengeszteljem a megbántott mennyei Atyát? Ha tehát ilyen nemes szándékkal leereszkedtem hozzátok, miért húzódoztok Tőlem?«Néhány nappal később, egy szentáldozás után így szólt hozzám Jézus: »Ha papjaim a világot az igazság fényében szemlélnék, látnák, hogy csakis az igazak engesztelése miatt tartom fönn a világot. Az igazak engesztelése megindítja Szívemet, és kieszközli, hogy népemen könyörüljek, és a megérdemelt szenvedéseket és csapásokat megrövidítsem.«