37. »Imádkozz megvilágosításukért!«

Nehéz és komoly feladat volt számomra, hogy közöljem az elöljárókkal az Úr hozzájuk intézett kívánságait, intéseit, korholásait. Ilyenkor úgy éreztem, valaki más cselekszik általam. Máskülönben aligha tudtam volna egyetlen szót is leírni, mert a papi méltóság oly nagy és szent dolog előttem. Mióta ezt a méltóságot az Úr nekem megmutatta, megsemmisülve érzem magam a papok előtt. Csak semmiségem tudatában adhatom át lelkemet, eszközként, az Úrnak. Életemet ezerszer is föláldoznám a vétkező papokért. Az Üdvözítő - jóllehet a bűnben élő papokat korholja bűneik miatt - mennyei Atyja előtt mégis védelmezi őket és így imádkozik értük: »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek; mert ha tudnák, nem bántanának meg, hanem szeretnének. Kérlek, irgalmazz nekik, csillapodjék jogos haragod.«Az ima után láttam, mint viszi kegyelmeit ezekhez a papi lelkekhez sietve az Üdvözítő, részint belső sugallatok, részint más személyek szavai útján.