10. A csonttörés

Egyik reggel Jézus, miközben imádkoztam, elvitt a Kálváriára, és látni engedte a latrok csonttörését. Rettenetes látvány volt; örültem, hogy az Ő csontjait nem törték meg; elgondolkoztam ezen; Jézus így szólt:»Ha a Mennyei Atya irgalmas szeretete nem úgy intézkedik, hogy a latrok csonttörése előtt meghaljak, az emberi gonoszság épp úgy bánt volna szentséges testemmel, akár a latrokéval. Kedves lányom! Hogy a Mennyei Atya miért kivételezett isteni" Fiával, az emberek számára titok; a földi emberek, és az Ég angyalai csak a végítélet napján tudják meg. Gyermekem! Egyesülj velem, és naponta mondj külön ezért hálát, és azért is, hogy a világ összes bűneinek rútságát magamon viseltem a kereszten haldokolva, s elnyertem Mennyei Atyám tetszését. Örök hála és dicséret érte a mindenható igaz Atya Istennek.« (Ahogyan Jézus ezeket mondta, rendkívül megható volt.)