33. A nyelv bűnei

Jézus még sok mást is elmondott a nyelv bűneiről. De nem kaptam felszólítást, hogy egyet is közöljek. Ám kifejezetten megparancsolta Jézus, hogy mondjam meg gyóntatóatyámnak: beszéljen a nyelv bűneiről, és más tökéletlenségekről is, mert ezek miatt bűnhődnünk kell. Ezt erősen hangsúlyozta az Üdvözítő: »Nem hagyom, hogy csúfott űzzenek Belőlem! Az ilyen áldozattól, de az áldozathozótól is elfordítom arcomat!« Láttam egyszer Jézus arcát: nagyon szenvedett. Tele volt sebekkel. Az Úr azt mondta: »Nézd, menynyire szenvedek a nyelv bűneitől! Mondd lelkiatyádnak, hogy a kolostor falára függesszék ki a következő irást: "Ó, ti Nekem szentelt lelkek! Nyelvetek élesebb, mint a kard, ütése fájdalmasabb, bármi botnál! Egyetlen nap egyetlen kolostorban hatvannégyszer ütöttek arcul a nyelv bűneivel! Miért érdemlem Én ezt? Vigasztaljatok és engeszteljetek! Adjátok Nekem szíveteket, mert ha nem: kardotokat és bototokat magatok ellen fordítom!" Máskor ezt mondta Jézus: »Az előírt csendet a Nekem szentelt lelkek pontosan tartsák be, mert csak így lesz távol tőlük a bűn, és közel hozzájuk az erény. Figyeljenek a csendet jelző csengőszóra. A lelkiismeret szava által én szólok: csend! Az ellenség viszont ezt súgja :"Beszélj csak tovább!" Ezt látva felébredt Bennem a vágy, hogy elmenjek minden kolostorba, és kérjem a bentlakókat, ne engedjék, hogy az ellenség győzzön az Úr ellenében.« Az Úr a továbbiakban ezt mondta nekem: >>Örülök, mikor látom, hogy egyes kolostorokban virágzik az engedelmesség, az alázat, és főképpen a szeretet, a legfőbb erény. Az előljárók legyenek másaim, mindenekelőtt a szeretetben, a jóságban, és a szelídségben. A szomorkodókat vigasztalják, bátorítsák - amint ezt Én is tettem földi életem során.«