14. Az ítélet helye

Jézus többször elvitt az ítélet helyére. Legutóbb egy igen bűnös lélekért imádkoztam. Lelkiatyám kérésére megkérdeztem, megmenekült-e? Jézus látnom engedte, hogyan folyt le az ítélet e lélek fölött. Arra számítottam, nagy dolgokat fogok látni, de nem láttam semmit. Csak képekben tudom elmondani amit átéltem. Figyeltem az említett lelket, amint az ítéletre ment, mellette őrangyala és a sátán. Jézus isteni fenségében várta. Nem az Atya ítél. Az igazságtétel, néma csendben zajlik Ie, egy pillanat alatt. A lélek előtt lepereg élete. Jézus szemével látja azt, és megjelennek rajta a pettyek, fekete pontok vagy foltok. Ha a lélek kárhozatra méltó, semmi bánat nincs benne, Jézus szótlan marad, a lélek elfordul Töle; a sátán akkor megragadja a lelket, s azonnal elhurcolja. Legtöbbször azonban Jézus mérhetetlen szeretettel kinyújtja kezét és megmutatja azt a helyet, amelyet a lélek az örök dicsőségben megérdemelt. Majd így szól: »Menj be!« Akkor a lélek magára húz egy leplet, a tisztítóhelyen szemlélt lepelhez hasonlót. - A leplek színe sokféle lehet, a fehértől egészen a feketéig, s már megy is a tisztítóhelyre. A Szűzanya kíséri, vígasztalja; vele van őrangyala is. Az el nem kárhozott lélek nagyon boldog, hiszen látta helyét az örök dicsőségben. A Szűzanya nincs jelen az ítélet minden szakaszánál; mielőtt az ítélet bekövetkezne, közbenjár Szentséges Fiánál a lelkek üdvéért, mint valami védőügyvéd, védelmezi a lelkeket. De amikor az ítélet megkezdődik, már szótlan, csak kegyelme sugárzik a lélekre. S az ítélet tulajdonképpeni pillanatában a lélek egyedül áll Jézussal szemben. Viszont amikor a megérdemelt. színű leplet magára veszi, a Szűzanya ismét mellette van, és a tisztítóhelyre kíséri. A Szűzanya szinte állandóan a tisztítóhelyen időzik, árasztja megmentő és enyhetadó kegyelmeit. A tisztítóhellyel kapcsolatban ugyan sokszor beszélnek tűzről, de én nem láttam semmiféle tüzet. A tisztulás helye ez, de a boldogságé is egyben. A lelkek ott várakoznak, örömmel várják az örök boldogságot. A boldogságon van a hangsúly, nem a szenvedésen - Az említett bűnös lélek megmenekült a kárhozattól. Megkérdeztem Jézust: Mitől függ az üdvösségünk? Jézus szavai: »Az üdvösség nem a tegnapi naptól függ, sem a 40 év előtti naptól, hanem az utolsó pillanattól. Ezért állandóan tartsatok bűnbánatot. Az üdvösséget azért kaptátok, mert megváltottalak titeket. Az üdvösségtek nem a ti érdemeitektől függ. Attól eljövendő dicsőségtek foka függ. Ezért is kettőt kell gyakorolnotok: a) állandó bűnbánatot, b) sokszor mohdjátok: Jézusom, kezedbe ajánlom lelkemet.« Az ítélettől nem kell félni, Jézus a báránynál is szelídebb, és kimondhatatlan szeretettel veszi körül a lelkeket. Nem küldi sem tisztítóhelyre, oda a lélek vágyva indul, hogy mielőbb megtisztulva találkozhasson magával a Szeretettel, akibe bele szeretett; a gőgös lélek maga veti meg ezt a Szeretetet, elhatárolja magát, és ez maga a pokol. Egyszer Jézus vállán sírva kérdeztem: »Miért teremtetted meg a poklot?« - Mire Jézus elvitt egy igen bűnös lélek ítéletére, ahol is a nagy bűnösnek megbocsátott. A sátán dühöngött: »Ez a lélek életében enyém volt, nem vagy igazságos!« - vágta oda Jézusnak. - »Ez annyi bűnt elkövetett, én csak egyet, és mégis megteremtetted a poklot számomra.« Jézus akkor határtalan szelídséggel szólt a sátánhoz: - »Lucifer! Kértél Tölem, csak egyszer is bocsánatot?«Lucifer akkor szinte okádott a dühtől, úgy ordította: - »Azt nem, azt már nem!« Jézus akkor hozzám fordult: »Látod, ha bocsánatot tudna kérni, megszűnne a pokol.« Ezért kéri tehát Jézus tölünk, hogy állandó bűnbánatban éljünk: fontoljuk meg, mennyit szenvedett Jézus bűneinkért, hogy elnyerhessük az üdvösséget, kérjünk ezért Tőle sokszor bocsánatot, és szeressük Őt ezért. Jézus nagyon vágyik szeretetünkre, mégpedig mindenkiére külön. »Minden lélek egy külön világ«- mondja Jézus. Egyikük sem helyettesítheti a, másikat. Jézus minden egyes lelket úgy szeret, hogy ahhoz hasonlóan senkit.«