9. A kegyelem mentőcsónakja

Egy csütörtök éjjel Jézus, mint azt gyakran megteszi, ma is elvitt a szenvedés kertjébe. Egészen elgyötörten kértem Őt, szabadítson meg egy bizonyos fizikai szenvedéstől. Jézus azonban így válaszolt: "Ezt a szenvedést kegyelemként adom; ezért nem is veszem el tőled. A fizikai, ideiglenes vértanúság borzalmas átélése a kegyelem mentőcsónakja azoknak a lelkeknek, akik bűneik sokaságával a kárhozat felé hajóznak. Ha kérésedre megszabadítanálak ettől a szenvedéstől, akkor a mentőcsónak, a rád bízott lelkekkel együtt, örökre elsüllyedne. Ezért áldalak meg téged a vértanúság titokzatos átélésével, valahányszor ezt a szenvedést kezemből elfogadod azon lelkek örök üdvéért, akiket általad kívánok megmenteni. Kedves lányom! Titokzatos szenvedés, titokzatos kegyelem az, hogy meghalsz, és újra élsz. Ezzel a szenvedéssel nemcsak lelkeket mentek meg, hanem közelebb hozom hozzátok a világbéke nagy kegyelmét.«