12. Ima a megholtakért

Egyszer, hajnali fél négytől fél hatig, Jézus arra kért, hogy a szenvedő lelkekkel foglalkozzam. Éppen be akartam fejezni a naplóírást, amikor Jézus megszólított: "Gyermekem! Tiszteletben tartom fáradtságodat, de arra kérlek, ne térj addig pihenőre, amíg le nem írtad a tisztóhelyen szenvedő lelkek helyzetét. Akarom, hogy paptestvéreim minél előbb bekapcsolódjanak a szenvedő lelkekért végzett ima és életáldozatba. Most azoknak a szenvedő lelkeknek akarok segítséget nyújtani, akik még a földi életben azért könyörögtek Hozzám és Szeplőtelen Anyámhoz, hogy holtuk után, ha a tisztulás helyére érkeznek, könyörüljek rajtuk.« Elvitt engem egy végeláthatatlan nagy helyre, ahol bár sötét volt, mégsem szorította félelem a lelkeket. megszámlálhatatlan sok lélek tanyázott itt. Szorosan egymás mellett gubbasztottak, mozdulatlanul, fekete leplekkel fedetten; mind egyforma volt, sötét, néma, szomorú. A fájdalomtól szinte megszakadt a szívem. értelmi látomásban tudomásomra jutott, hogy ezek a lelkek a földi emberektől még semmi segítséget (imát, áldozatot) nem kaptak. Tudták, hogy számukra még nem érkezett el a segítség órája. De tudták azt is, hogy nem késik soká a kegyelem. Jézus ezután egy hasonló helyre vezetett. A lelkek itt is ugyanúgy, egymás mellett gubbasztottak fekete leplekkel lefödve, de amikor Jézussal beléptünk, mindnyájan megmozdultak. Kezemben rózsafüzér volt, hogy értük imádkozzam. Amikor a lelkek meglátták az olvasót, mind egyszerre kiáltozni kezdtek: »Nekem, értem, nekem, értem, nővér, értem, nekem!« Egymást túlkiáltva könyörögtek segítségért, mint amikor a méhraj özönlik felhőként. S bár egyszerre kiáltoztak, mégis külön hallatszott mindegyikük hangja; többeket fölismertem, akikkel kapcsolatban állottam, néhány más rendhez tartozó társamat is. Megdöbbentem, amikor egy tartományfőnőknő fordult hozzám, és szelíden kért, hogy imádkozzam érte. Utána nyomban egy ismerős nővér jött, összekulcsolt kézzel; megfogta a rózsafüzért és könyörgött: »Értem, értem!" -Nem tudom, hogyan, testben-e, vagy lélekben, de csurgott róla a veríték. Jézus ezután egy harmadik helyre ment, én utána, Megszámlálhatatlanul sok nővér állt mozdulatlanul ott is: mint az előző teremben az ismerős nővérről, mindannyiukról csorgott a veríték. Felémfordultak, -rózsafüzérimákat kértek tőlem; ez a helység már világos volt. Azon gondolkodtam, miért pont a rózsafüzért kérik tőlem. Jézus ekkor megmutatott egy rózsafüzért, amelynek szemei virágfüzérből álltak. Mindegyikben Jézus egy-egy csepp vére ragyogott. Amikor imádkozzuk az olvasót, a Jézus Vére arra hullik, akiért mondjuk. A tisztítóhely lakói Jézus megváltó Véréért esedeztek.