Zárdánk folyosóját sepertem, mikor hirtelen Názáretben voltam. Sugallatot kaptam, hogy menjek oda és járjam végig a városkát. Felismertem Jézus erejét, hogy mindez elragadtatásban történik. Szívem annyira vágyódott mindig a názáreti Jézus után, hagyott IS csak Őt kereste . Végigjártam a házakat. Az egyik házba éppen bementem, ahonnan egy férfi lépett ki. »Kit keresel?« - kérdezte. - »A názáreti Jézust,« de rá se pillantottam, annyira elfoglalt Jézus keresése. A férfi így folytatta: »Menj be ezen a kiskapun, ott van édesanyám; majd ő megmondja, hol találod Őt.« A férfi elűnt, én pedig beléptem. A szobában egy asszony ült; kedves és szerétetteljes vonásairól azonnal felismertem a Szűzanyát. Boldogan rohantam Hozzá, de Neki is csak azt hajtogattam, hogy Jézust keresem. »Fiam most ment ki a kapun« - mondta a Szűzanya. E szavak hallatára. azt hittem, végem van: elrejtőzött előlem Jézus.
"Fiam mondta, hogy jössz, és kért, mutassak meg neked valamit."
Ekkor fölemelt egy köntöst; olyan szép volt, hogy alig mertem rápillantani. »Ez a ruha az örök élet ruhája« - mondta -, »Cordula nővéré, aki ma érkezik zárdátokba, a déli órákban.« (A nővér érkezéséről senkisem tudott). »Sokat kell imádkoznod érte.«A .szűzanya ezután megmutatott egy még gyönyörűbb ruhát: »Ez Marcella nővéré. Ő kísért el annak idején téged Belgiumba. Fiam meghagyta, hogy sokat kell imádkoznod ezért a nővérért; különben nem tudja befogadni a számára készített kegyelmeket. Áldozat, engesztelés!« A Szűzanya egy harmadik leplet is megmutatott nekem: »Ez a tiéd, az örök élet ruhája.« Egy pillanatig úgy éreztem, hogy a gyönyörűségtől, amit láttam, nyomban meghalok. Ekkor a Szűzanya jobb keze hüvelyk- és mutatóujjával finoman megfogta szerzetesi ruhám bő ujjasát, kicsit megemelte és ezt mondta: »Fiam üzeni: ahhoz, hogy az örökkévalóságban e ruhát viselhessed, amit megmutattam, le kell vetned ezt a ruhát.« Az elragadtatás hirtelen véget ért. A történtek szörnyű zavarba hoztak. A reggeli szentmise után azonnal közöltem mindent főnöknőmmel, aki megértéssel, szeretettel hallgatott meg. Sírva kérdeztem tőle, mikor és hogyan kell levetnem ezt a szent ruhát, és miért kell egyszer kilépnem a rendből.
Imádkoztam a tabernákulum előtt, s nem voltam képes belenyugodni abba, hogy az örök élet ruhájáért le kell majd vetnem ezt a szent ruhát. Ekkor hallottam Jézus szavait: "Amikor le kell majd tenhed a szentruhát, akkor mindenki leteszi ott, ahol te élni fogsz.« .
Délben pedig, amint a Szűzanya megmondta, csöngettek, egy Cordula hevű nővér érkezett, szerzetesi ruhában, Pozsonyból. Ez a fiatal, széparcú teremtés a pozsonyi (ekkor már csehszlovákiai területen lévő) zárdából szökött meg, mert ott a rendőrség bevonásával kerestették. Hozzám jött, mert Pozsonyban én voltam a novíciák mesternője. A noviciátust nálunk újra kellett kezdenie. Elmondta azt is, hogy engem nagyon várnak a pozsonyi zárdában, s vissza szeretnének hívatni maguk közé.
július 01, 2008
7. Az Örök élet ruhája
Zárdánk folyosóját sepertem, mikor hirtelen Názáretben voltam. Sugallatot kaptam, hogy menjek oda és járjam végig a városkát. Felismertem Jézus erejét, hogy mindez elragadtatásban történik. Szívem annyira vágyódott mindig a názáreti Jézus után, hagyott IS csak Őt kereste . Végigjártam a házakat. Az egyik házba éppen bementem, ahonnan egy férfi lépett ki. »Kit keresel?« - kérdezte. - »A názáreti Jézust,« de rá se pillantottam, annyira elfoglalt Jézus keresése. A férfi így folytatta: »Menj be ezen a kiskapun, ott van édesanyám; majd ő megmondja, hol találod Őt.« A férfi elűnt, én pedig beléptem. A szobában egy asszony ült; kedves és szerétetteljes vonásairól azonnal felismertem a Szűzanyát. Boldogan rohantam Hozzá, de Neki is csak azt hajtogattam, hogy Jézust keresem. »Fiam most ment ki a kapun« - mondta a Szűzanya. E szavak hallatára. azt hittem, végem van: elrejtőzött előlem Jézus.
"Fiam mondta, hogy jössz, és kért, mutassak meg neked valamit."
Ekkor fölemelt egy köntöst; olyan szép volt, hogy alig mertem rápillantani. »Ez a ruha az örök élet ruhája« - mondta -, »Cordula nővéré, aki ma érkezik zárdátokba, a déli órákban.« (A nővér érkezéséről senkisem tudott). »Sokat kell imádkoznod érte.«A .szűzanya ezután megmutatott egy még gyönyörűbb ruhát: »Ez Marcella nővéré. Ő kísért el annak idején téged Belgiumba. Fiam meghagyta, hogy sokat kell imádkoznod ezért a nővérért; különben nem tudja befogadni a számára készített kegyelmeket. Áldozat, engesztelés!« A Szűzanya egy harmadik leplet is megmutatott nekem: »Ez a tiéd, az örök élet ruhája.« Egy pillanatig úgy éreztem, hogy a gyönyörűségtől, amit láttam, nyomban meghalok. Ekkor a Szűzanya jobb keze hüvelyk- és mutatóujjával finoman megfogta szerzetesi ruhám bő ujjasát, kicsit megemelte és ezt mondta: »Fiam üzeni: ahhoz, hogy az örökkévalóságban e ruhát viselhessed, amit megmutattam, le kell vetned ezt a ruhát.« Az elragadtatás hirtelen véget ért. A történtek szörnyű zavarba hoztak. A reggeli szentmise után azonnal közöltem mindent főnöknőmmel, aki megértéssel, szeretettel hallgatott meg. Sírva kérdeztem tőle, mikor és hogyan kell levetnem ezt a szent ruhát, és miért kell egyszer kilépnem a rendből.
Imádkoztam a tabernákulum előtt, s nem voltam képes belenyugodni abba, hogy az örök élet ruhájáért le kell majd vetnem ezt a szent ruhát. Ekkor hallottam Jézus szavait: "Amikor le kell majd tenhed a szentruhát, akkor mindenki leteszi ott, ahol te élni fogsz.« .
Délben pedig, amint a Szűzanya megmondta, csöngettek, egy Cordula hevű nővér érkezett, szerzetesi ruhában, Pozsonyból. Ez a fiatal, széparcú teremtés a pozsonyi (ekkor már csehszlovákiai területen lévő) zárdából szökött meg, mert ott a rendőrség bevonásával kerestették. Hozzám jött, mert Pozsonyban én voltam a novíciák mesternője. A noviciátust nálunk újra kellett kezdenie. Elmondta azt is, hogy engem nagyon várnak a pozsonyi zárdában, s vissza szeretnének hívatni maguk közé.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése